Evangélikus egyházkerületi liceum, államilag segélyezett főgimnázium, Sopron, 1916

16

gondoskodás bölcsőjét épen ide, az Úr oltára elé helyezzük.. Hiszen az Úr élő templomoknak mondotta az emkereket s istenszolgálatot látott abban a munkában, mely élő templomokká építi az emberek lelkét

E pillanatban hatalmas erővel érzem, hogy nemcsak a testté formált alkotásokban, hanem a tiszta törekvésekben is van isteni sugallat. Ebben a törekvésben is a krisztusi lélek szent hevülete lüktet. Azt is érezzük, hogy a szeretet munkának fokozata van s megértése nemcsak a lelkiismeret érzékenysége, hanem a lélek benső összetétele és megértésre való érettsége szerint különböző. A földi élet száz és ezer nyomorúsága a pillanat hatásával eltölti az ember lelkét, égetőn tárja fel vérző sebét, mintha emberszem könnye mellé az ég gyógyító balzsamát könyörögné, megfogja lelkünket a ma kiáltó szenvedése, a ma bánata, a ma követelése, de nem vesszük észre a lelkek mélyén csendesen meghúzódó ama nagy lelki követeléseket, melyek nem kiáltanak hangos panasz-szóval, hanem némán könyörögnek, mint a száz sebtől vérző édesanya kénytelen tekintete, nem is Ígérnek máról-holnapra diadalba menő csudálatos eredményt, hanem messze nemzedék idejében, csendes imádkozással várják a boldog aratás lassú elérkezését.

Az az eszme, amelyet ez ünnepélyes órában a mélyen tisztelt közönség szivére helyezni kívánok, igazán a krisztusi lélek hevületében született. Nem a külső élet nyomorúságainak könnyen meglátható mezőségeire vezet el, haiíem a nemzeti és társadalmi élet amaz elrejtett mélységeibe, ahol a megsemmisült tehetségek, a kettétört reménységek a fejlődés sudarába nem szökkent életek úgy vesznek körül bennünket, mint a temetőkertben felhantolt sirhalmok és egymás mellé állított néma fakeresztek.

Otthont adni a diákoknak! Otthon! Mikor ajkunkra vesz- szük e csudálatosán zengő szót, régi emlékek ködfelhőin keresztül kedves képek elevenednek meg előttünk, a jól ismert ház, a jól ismert szobák.. . Falakon a régi kép, falak mellett a régi bútor, mintha ajtó nyílására meglibbenne a fehér ablakfüggöny s a folyosó kőkockáin megkoppanna a jól ismert lépés, belépni látjuk azokat, kik életünkben többet jelentenek más embereknél, a szív, lélek, életpélda, a jellem egy részét alkot-