Evangélikus egyházkerületi liceum, államilag segélyezett főgimnázium, Sopron, 1916

12

nagy bűnt, csak kötődött a kedvesével. S ime az enyelgés ára két ifjú élet. Bárczi Benő megöli magát, Abigél meg beleőrül a fájdalmába. Azért ne játszatok könnyelműen a szivvel! Lássátok meg, mire vezet az ifjúi könnyelműség! Isineritek-e a Hidavatást ? A szerencsétlen ifjú elkártyázza mindenét, aztán éjnek idején elindul a Duna uj hídjára, a Margithidra. Az óra éjfélt üt, kezdődik a hidavatás. Megmozdul a rejtelmes hullámsír ; sorra előjönnek belőle mindazok, akik egykor önként temetkeztek belé, a könnyelmű nagyvárosi élet boldogtalan bol- dogultjai; és az ifjú kártyás is odaugrik közéjök;

„Mire az óra egyet üt,

Üres a hid, csend mindenütt.“

Megdöbbentő jelenet — a való életből; benne a komoly intés: ne légy életeddel könnyelműen játszó ! íme Arany költészete sok becses utravalót rejteget; Arany nemcsak gyönyörködtet, hanem egyszersmind tanít és nevel. És amire tanítani, nevelni akar, arra mindjárt mintaképet is nyújt: a saját példáját, erkölcsi jellemének nagyságát. Ez az, ami igazán nevelőmesterré avatja. S vájjon volt-e valaha is égetőbb szükség nagy nemzetnevelőkre, mint épen a jelenben. Egy eget, földet, vizet megremegtető földindulás borzalmas napjait éljük. Egy jobb kor után epedez a buzgó imádság milliók ajakán. De hogy az eljöhessen, az eddiginél jobb, Istent félő, lelkiismeretes embernemzedékre volna szüksége az egész világnak. Egy szerény, munkás, kötelességtudó, lelkiismeretes uj nemzedékre lesz szüksége főkép ennek a mi sokat szenvedett magyar hazánknak, hogy hasztalan ne tékozolják véröket népünk hűséges fiai, öregek és fiatalok, ezeren, százezerén. Egy ilyen nemzedéket segít nevelni Arany János költészetével és példájával, istenfélelmével, munkás hazaszeretetével, lelki- ismeret-kultuszával. Magyar ifjúság! Legyen egyik vezérlőd ez a nagy próféta-költő; olvasd, tanuld, szeresd, kövesd!