Evangélikus egyházkerületi liceum, államilag segélyezett főgimnázium, Sopron, 1912

4

akkor is, ha az tulajdonképen ősrégi dolognak a felújítása is. Ez a körülmény bizonyos indokolatlan önérzetet, sőt sokszor túltengő önhittséget helyez azoknak egyéniségébe, akik bizonyos modernnek tartott jelenségekkel viszonyban vannak, vagy bizonyos vonatkozásban modernnek érzik magukat. Az u. n. modern gondolkodást ennek alapján a régi tartalomnak és formának, az elmúlt idők irodalmi és művészi irányainak, az emberi szellem nagy értékeinek a lekicsinylése jellemzi. Ilyenformán a modernnek jelzett törekvésekben bizonyos merész forrodalmi elem van, ami a régi tekintélyeknek a lerombolására törekszik s tartalomban és formában teljesen újat és eredetit kiván létrehozni. Az u. n. modern irány az újszerű különlegességek hajszolásában így lesz azután sok esetben ferdeségeknek és félszegségeknek imádójává s a múltnak lekicsinylőjévé, amely iránt egyáltalában nagyon kevés tiszteletet érez.

A szóban levő iránynak jellemző vonása még, hogy a dolgok és jelenségek lényegére alig fektet súlyt, a forma, a külső előtte a fődolog. Ez azután a dolgok megítélésében bizonyos felszínességre, felületességre s ennek következménye- képen határozott könnyelműségre vezet. Ez a felületes, könnyelmű irányzat hamarosan végez a vallással, a szellemi élet legmagasabb és legáldásosabb megnyilatkozásával is és minden töprengés és aggodalom nélkül kimondja a merész Ítéletet: „ma már ez meghaladott dolog“ s legfeljebb a múltra nézve s primitív életviszonyok között enged a vallásnak némi hasznos szerepet. Akik ennek az iránynak oly könnyedén meghódolnak, nem azt vizsgálják, hogy igaz-e ez az állítás, vagy nem, meg- elégesznek azzal, hogy ez most divat, tehát elfogadják és meg- nyugosznak benne.

Az egész kérdésre végül még nagyon jellemző az, hogy a modern szó alkalmazásának a vele jelzett hangzatos jelszavaknak és ítéleteknek forrása nem a mindeneket megvizsgáló, mélyreható, a lényeget kereső értelem s a logikus gondolkodás, hanem inkább az u. n. társadalmi szuggeszcio. Az észnek bírálatáról itt egyáltalában nincs szó, hanem csak az u. n. közszellem szuggeráló hatása alatt az egyénre kényszerített elfogadásról. Bizonyos körülmények között a különböző dolgokra vonatkozólag egy-egy irány, vagy felfogás, divattá lesz s az emberek legnagyobb része nem meri kivonni magát hatása