Evangélikus egyházkerületi liceum, államilag segélyezett főgimnázium, Sopron, 1912

27

eszerint a nevelés főfeladata gyanánt azt fogja megjelölni, hogy mindenekelőtt az emberi rendeltetés, az emberi méltóság eszményét kell a serdülő egyén tudatába beoltani s a különböző nevelési eszközökkel odahatni, hogy a céltudatos, tervszerű nevelési munka eredményképen az egész vonalon az eszményi rendeltetést szemük előtt tartó, nem folytonos gyámság alatt élő, hanem a jót a rossztól önállóan megkülönböztetni tudó, a helyeset, a jót és célszerűt szabadon megválasztani és követni, a szabadságukkal bánni képes, világosan látó, nemesen érző és cselekvő egyéniségek, az eszményi, evangéliomi értelemben vett valóságos keresztyén személyiségek nevelkedjenek. Oly egyének neveléséről van u. i. szó, akik urai tudnak lenni önmaguknak s az emberi rendeltetés szerint urai tudnak lenni a világnak s azoknak a viszonyoknak, eszközöknek, melyek az ember rendelkezésére állanak. Ez pedig csak az evangéliomi keresztyén életfelfogás alapján mehet végbe.

Protestáns iskoláink az erkölcsi szabadságra, önállóságra, szellemi nagykorúságra nevelés terén eddig is rendkívül nevezetes, figyelemreméltó munkát fejtettek ki, aminek összesége a nemzet fenntartó erői, a valódi haladás kulturális tényezői között nagy és nevezetes helyet foglal el. Iskoláinknak ma — az igazolt és jogosult vészkiáltás által különösen serkentve — még fokozottabb mértékben kell a jellemzett irányban megtenni minden lehetőt a nevelés és ez által a valóságos nemzetmentés terén. íme a mi protestáns iskoláinknak régi hivatása a mai modern időkre is még megmaradt, t. i. hogy a kor szükségeinek megfelelően az u. n. haladás világában a valódi értelemben vett haladásra vezérlő nevelői munkában ma is utat mutassanak.

E fejtegetés keretében pusztán csak az alapelveket óhajtottam kifejteni. A jelzett alapelveken nyugvó nevelési munka részleteiről majd egy másik, a „Családi és iskolai nevelés összhangjáról“ szóló értekezésben szeretnék még Isten segítségével szólani. Azt be kell látni mindenkinek, hogy ennél fontosabb és égetőbb kérdés a jelenben nincs. A tapasztalat azonban azt is mutatja, hogy korunknak legnagyobb, elfogulatlan gondolkodói az emberiség eme nagy kérdése megoldásának munkájában egyre jobban közelednek az általunk is kifejtett irányhoz. P. o. a jénai nagy filozófus, Eucken Rudolf, kire egy