Evangélikus egyházkerületi liceum, államilag segélyezett főgimnázium, Sopron, 1912

16

nemzedék létrejövetelét elősegítő, mélyen járó nevelő hatásokról nem beszélhetünk. Hatalmi szóval azonban ezt a kérdést megoldani, elintézni nem lehet. Időre van szükség, mig a szélső irányok küzdelméből a nevelésre is rendkívül fontos igazságok kialakulnak, a köztudatba átmennek, a félreértések és félremagyarázások megszűnnek, a harci szenvedély és pártoskodás hullámai lecsillapulnak s azok a nevelő tényezők, amelyekre szükség van, egyöntetű és egységes irányban éreztethetik hatásukat. Azt azonban éreznie kell mindenkinek, aki csak a közállapotoknak — különösen az ifjúság életének — ütő erén tartja a kezét, hogy: „periculum in mora“. Azért ama egységes világnézet kialakulása és uralomra jutása érdekében, mely a bajokat orvosló, intenzív hatású nevelés alap irányául szolgál, az illetékeseknek minél előbb meg kell tenni mindent, hogy a harc elmúljon és munkához láthassunk.

Az u. n. természettudományos világnézet és a vallásos életfelfogás állanak még igen sok helyen vagy teljes egészükben, vagy pedig csak egyes részletekre vonatkozólag ellentétben egymással. Itt mindjárt megjegyezzük, hogy ha e kettő között ellentét merül fel, akkor „vagy a tudományos felfogásban, vagy a vallásos igazságokra vonatkozó ferde nézetekben és a beteges hitéletben rejlik e körülmény oka“. (L. „Útmutatás a középfokú iskolák ágost. hitv. evang. vallástanítási tervéhez“ c. munkának „A vallásos világnézet és a modern életfelfogás ellentéteinek kiegyenlítéséről“ szóló szakaszát.) A feladat tehát az, hogy mindkét részről a tiszta igazság domborodjék ki, akkor a zavaró ellentétek eltűnnek s a hit és tudomány a legszebb és legáldásosabb összhangba jönnek egymással. A vallásos életfelfogásnak tiszta lényegét a tudománytól soha sem kell félteni, viszont a tudomány bebizonyított igazságait az igazi vallásosság soha sem támadhatja meg. Olyan két fontos és nagy értéke ez az emberi szellemnek, hogy közöttük zavart csak a félreértés, elfogultság és a tudatlanság támaszthat. A kiegyenlítés útjainak megjelölése nem ’tartozik e munka tulajdonképeni keretébe; e tekintetben csak utalunk a már fentebb idézett munkára. Itt a mi főfeladatunk csak az, hogy kimutassuk, vájjon melyik az a világnézet, amely az emberiség ügyét valójában előbbre vivő, a haladást helyes értelemben szolgáló, céltudatos, egyöntetű nevelésnek alapirányául szolgálhat.