Evangélikus egyházkerületi liceum, államilag segélyezett főgimnázium, Sopron, 1908

12

növendékeinknek is tekintélyes számát teszik, házirendjét fiaiknak délutáni iskolába járása miatt nagyon megzavarja; amiért is nem csodálható, hogy több szülő szóvá tette az így származó visszás helyzetet.

Ehhez járul még az a körülmény, hogy a helybeli családok tekintélyes része májustól októberig a lőwerekben lakik, ahova villamos közlekedés nincsen, úgy, hogy e hónapokban valósággal nagyvárosi távolsági viszonyokkal állunk szemben.

Ezzel kapcsolatban figyelmet érdemel a vidékről részint gyalog, részint vonaton bejáró tanulók helyzete; egyrészök napjában kétszer teszi meg a szomszéd községből az utat; más részök reggel vonattal érkezik s csak az esti vonattal térhet vissza; rendes déli étkezésben az egész tanév alatt nem részesül. A meg nem osztott tanítás mindezen nehézségeken segítene, mi több: a szomszédos evang:. községiek nagyobbszámú szegénysorsú tanulójának is lehetővé tenné a gimnáziumi tanításban való részesülést.

De mindezeknél fontosabbak a pedagógiai érdekek; ezek közül is a ma napirenden levő túlterhelés szempontja.

Szaktekintélyeknek az első nemzetközi iskolaegészségügyi kongresszuson tartott előadásai szerint minden magasabb iskolanemnél, így a gimnáziumnál is, a tanulók túlterhelését három tényező idézi elő: 1. az oktatásszakok száma, 2. az oktatásórák száma és 3. az az idő (esteli, sőt éjszakai idő), amelyben a házi feladat elvégzendő. A túlterhelés ezek szerint elhárítható volna: 1. az oktatásszakok számának csökkentésével, 2. az oktatásórák számának csökkentésével és 3. azáltal, hogy a tanulóknak más időt, a délutáni órákat szabaddá tesszük a házi feladatok elvégzésére és a felüdülésre. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy az oktatásszakok és tanórák számának csökkentésére nincs kilátás. Annál inkább kell módot keresni