Evangélikus egyházkerületi liceum, államilag segélyezett főgimnázium és bölcsészet-theologiai főiskola, Sopron, 1907

iskolát, hanem azért a valóban édesanyai szeretetért, amelynek gyámolítása nélkül szegénységükben sohasem gondolhattak volna arra, hogy tudományos pályára készüljenek. Hogy mit éreztek ilyenek, azt szóval méltóképpen kifejezni nem lehet; de hisz’ az édesanya megérti gyermekét. Jól esett látni a vendégek sorában azokat az egyszerű földmíveseket is, a kiknek verejtékkel szerzett garasai bizonyára szintén hozzájárulnak az intézet fenntartásához; vagy talán azért jöttek el, hogy leróják hálájukat azért, amit ez az iskola fiaikkal tett és tesz. Ott voltak az evangélikus középiskolák képviselői is. Szóval azt mondhatjuk: a megnyilatkozott az evangélikus testvéri összetartozás, ami annyira szükséges ebben a mi széthúzó, hideg korunkban.

De a kép nem volna teljes, ha nem említenők a magas kormány képviselőjét, Molnár Viktor államtitkárt, aki nemcsak mint evangélikus lelkészi család sarja, hanem mint hazánk közoktatásügyének fáradhatatlan bajnoka, szívének egész melegével ünnepelt velünk. Magáévá tette a líceum ünnepét a város és a vármegye, s az összes egyházi, politikai s katonai hatóságok is. Ott láttuk képviselőiket a templomban is, díszteremben is. Ott volt a város országgyűlési képviselője; osztoztak a líceum örömében a soproni testvéri ntézetek valláskülönbség nélkül-“*)

Az ünnepi istentiszteletet közének nyitotta meg („Jövel Szentlélek Úr Isten") \ azután Brunner János soproni esperes lépett az oltár elé Zábrák Dénes és Menyhárd Frigyes lelkészektől kísérve és mondott imádságot következőképen:

„Örök kútfeje minden jónak, Urunk. Istenünk, atyánk a Jézus Krisztusban! Buzgó bálát mondunk te néked, hogy a világosság és lelki szabadság vallásának e hazában erős várat építettél és ezen

*) Evangélikus Családi Lap. 1907. 18. szám.

5

___