Evangélikus egyházkerületi liceum, államilag segélyezett főgimnázium és bölcsészet-theologiai főiskola, Sopron, 1907

33

Mert őseink! szent őseink valának,

Kik lelkűk lelkét nekünk áldozák.

S ezek közt elsők az igék szavával;

Az a sok lelkes soproni diák!

Berzsenyi, Székács, Ajkay Kis. Asbóth,

Lakos, Ihász s a Véssei tiúk,

Kik a babér- és dicsőségben úsztak,

Hogy tört legyen a rögös vándorút.

Nagy őseink ők! kikre ililetetten Tekinthet vissza ez a kis világ . . .

Mert itt, ahol a német múzsa székelt Magyar színész: a soproni diák!

Es mind, akik most múltak tengerében Fürödtök, írók, kicsinyek, nagyok,

S kiket a múltnak lelkes tette ihlet Katédrán álló s szószéki papok,

Az ajkatokkal büszkén hirdessétek,

Hogy megértsék a késő unokák,

Hogy zászlójára lángbetükkel irta A magyar szót: a soproni diák!

S ti, akik most már késő unokái Lehettetek az ős nagyoknak itt,

S még gyermekésszel meg nem értettétek A magyarságnak lelkes papjait,

Ha majdan eljő az a kor határa,

Midőn más nem lesz, csak magyar világ,

Gyönyörtől ittas kebellel zengjétek:

Magyar volt mindig s az is lesz örökké Miként a múltban: a soproni diák!

Az a lelkesedés, mely e szavalat nyomán tört ki, végigkísérte az egész előadást is, melynek keretében Tompa Kálmánnak az ifjúság, Nádasy József színigazgatónak pedig az intézet nevében nyújtottak át egy babér- koszorút.

3