Evangélikus egyházkerületi liceum, államilag segélyezett főgimnázium és bölcsészet-theologiai főiskola, Sopron, 1907
32 Magyarság vára: mint futó tűz terjed S csap át a falvak s kéklő bérceken Rákóczi jött így s vítta Bécs falát meg Mint hat e szó a germán népeken. Magyarság vára! hol az idegennek Csak vendégképen jut már a virág . . . Hol a bilincs? mely ezt így el ne tűrje? S bilincstől sem fél: a soproni diák: Mag yarság vára: És megindul útján Miként Csabának hadverő hada. Mi a magyar ? ha vérszerezte földén Már azt se tudja, mi dajka dala? A jött-ment élhet az anyanyelvével? De a magyarnak még jó szót sem ád? Nem úgy! és lelkét lángra gyűlni érzi Zengő nyelvén: a soproni diák! Mienk e vár, mint ez a föld miénk itt S e várnak nyelve jogosan magyar! S az ősi tölgyek megremegve hallják Mint zúg, dörög s zeng ajkukon a dal. Az oltárkép is majd hogy meg nem indul, A mint elzengik a magyar imát. De mindhiába! Istent igy dicséri A múltban már: a soproni diák! De im; mi zajlik Erdély bérchatárán? Tanyát ütött egy vándor víg csapat! Színészek! mondják — most vették kezükbe Először az ő vándor botjukat. S alig kel híre, itt egy lelkes ifjú Megírja az első tragédiát, Lejátszák rögtön s nemcsak drámaíró De színész is: a soproni diák! Feszülj hát lantom minden egyes húrja, Mig büszke fővel nézek szerteszét; S a legszebb dalnak dallama fakadjon Elzengeni nagy őseink nevét.
