Evangélikus egyházkerületi liceum, államilag segélyezett főgimnázium és bölcsészet-theologiai főiskola, Sopron, 1907

26

Az új iró gárdát már 8 vezette itt.

Vajda Pétert ifjan itten ragadta el Sopron kies tája remek szépségivei.

S mi nagy Kis Jánosunk, te jó magyar Herder, Tudásod versengett fennkölt, nagy sziveddel. Dicső műved áll még, a Magyar Társaság, Ország szemefénye itt akkor a diák;

Fényes Helikon az évi öröniünnep,

Festetich, Széchenyi, mint vendég itt tilnek A magyar Parnasszust Sopronba hoztátok,

1 Magyar drámát Írván el is játszottátok.

És te Hippokrene, kies, szép Diákkut,

Vized ma is csurog s gondtalan tovább fut, Ámde mennyi emlék forrott össze veled:

Magyar tánc és zene, szép magyar viselet! Zászlód ma is kincsünk, nemes hölgyek himzék, Vármegyéd szelleme él köztünk ma is még. Szuperintendensek, diák főispánok,

Az élet harcát is ti jól megálltátok!

Tanúim: Schedius, Lehr, Torkos, Pákh Albert, Dóczi, aki áldja az ős alma matert;

Wimmer, Székács, Haubner, a derék Karsay, Gyurátz és egyházunk többi nagy papjai.

' íme mily koszorú! Ez a mi koronánk.

Fiaidra büszkén tekinthetsz, iskolánk.

Negyedfél századnyi életed nem meddő,

Maradj hű múltadhoz s tied a jövendő.

Az ősök szelleme sírjából ma kikéi,

Közel a temető, ez is nekünk beszél.

Egyházunk vénei, dicsőült alakok.

Ma kérdőre vonnak: mint sáfárkodtatok?

. . . Jertek bünbánattal s erős fogadással: Szívünk a szent ügyé minden dobbanással, Hitünkért, hazánkért híven élünk, halunk,

Az ősök nyomdokán végig megmaradunk.