Evangélikus egyházkerületi líceum, államilag segélyezett főgimnázium és bölcsészet-theologiai főiskola, Sopron, 1905

14

A főiskolai nagybizottságba rendes tagnak megválasztotta az egyházkerület m. é. közgyűlése Kiss János szombathelyi és Beyer Teofi 1 kőszegi lelkészt, póttagnak pedig Németh Pál vései lelkészt és somogyi esperest.

A főiskolai nagybizottság 1905. augusztus 17 én töltötte be az iskolai felügyelői állást, mellyel az iskolai kisbizoftsági elnökség van összekötve. Megvála^ztá dr. Lágler Alfréd soproni ügyvédet, ki éveken át mint a soproni felső egyházmegye és egyházkerületünk ügyésze, osztatlan méltánylással találkozó ügybuzgóságot fejtett ki. Ugyanakkor választotta az iskolai nagybizottság Kapi Gyula igazgató utódjául Papp József tanárt, uj tanítóképzőintézeti tanárokul pedig alkalmazta Hamar Gyula és Kárpáti Sándor tanárokat.

A közbizalom e kiváló férfiait szives örömmel üdvözöljük uj állásaikban, hol intézeteink érdekét szolgálva, közhasznú tevékenységüket közelismerés kíséri.

1. A három soproni tanintézetünk tanáraiból alakuló közös tanári értekezlet a lefolyt évben öt, a főiskolai kisbizottság kilenc, a főiskolai nagybizottság pedig három Ízben tartott ülést. A tanácskozás eredményéről jelentést tesznek e testületek az iskolafentartó egyházkerület közgyűlésének, mely mind azon kérdésekben végérvényesen határoz, melyeknek elintézése, szervezeti szabályaink értelmében, a tanári értekezlet s a két iskolai bizottság hatáskörén tűi esik. A napirendre került tárgyak közül a jelentősebbekről az alább következő pontokban számolunk be.

2. Az a válságos helyzet, melybe áldásosán működő tápintézetünk a mostoha pénzügyi viszonyok hatása alatt került, beható tanácskozásnak és üdvös intézkedésnek volt tárgya. A nagyszámú ifjúság élelmezésének gondját nagyban súlyosbította egyrészt az élelmiszereknek rohamosan fokozódó áremelkedése, másfelől a jövedelemnek a szupplikáció megszüntetése folytán évröl-évre nagyobb mértékben beállott csökkenése. Ennek aggasztó eredménye mutatkozott a múltban létesített tartalékalapnak értékapadásában, valamint az 1904-ik év végén kimutatott jelentékeny tűl- kiadásban. A fenyegető veszély elhárítása csakis a jövedelem szaporítását, esetleg a szükségletek korlátozását célzó intézkedéssel vált lehetővé. Ez utóbbi eszközt iskolafenntartó hatóságunk igénybe venni azért vonakodott, mert az intézetünk visszafejlesztésével lett volna egyértelmű. A bajt úgy orvosolta, hogy a vagyontalan szülők gyermekei részére teljes mértékben