Evangélikus egyházkerületi líceum, államilag segélyezett főgimnázium és bölcsészet-theologiai főiskola, Sopron, 1904
35 latában töltött pályájának emlékét e lapokon meg akarjuk örökíteni, lehetetlen, hogy a legnagyobb elismeréssel ne szóljunk róla. Mi, tanártársai tudjuk legjobban, ki volt ő és mit veszítettünk benne. Mi láttuk tanári működése mellett az igazgatói állással járó nehéz és fárasztó teendők gondjai között. Becsülni tanultuk benne a férfi kötelességtudását és önzetlen buzgalmát, mellyel az ügyeket intézte s azt a mély belátást és tapintatot, mellyel a legkényesebb kérdéseket is megoldotta és el tudta simítani a mutatkozó ellentéteket. Ez utóbbi tulajdonságai biztosították a tanári testület közt hagyományos egyetértést, mely a zöld asztal felett nem hagyta elmérgesedni a vitákat s a tanári szobán kívül a tanári családok érintkezésében is meghitt, családias jellegű összejövetelekben nyilvánult. E jó szellem, egyetértés és barátság mintaszerű képviselője ő maga volt, az igazgató személyében a legjobb kartárs és barát is, a ki egynek érezte magát mindegyikünkkel s a közös nemes cél mellett minden egyes tanártársának jogos érdekét is szívén viselte. A szív embere lévén, kedélyes beszélgetés közben akárhányszor csillant íöl szelíd humora, melybe legtöbbször komoly életfilozófia vegyült. Ilyenkor nyilatkozott igazán természete : a filozófus gondolkodása a szív érzelmeiben visszatükröződve, így a tisztelet és becsülés mellett a szeretet és bizalom fűzte hozzá mindannyiunkat és e köteléket nem lazíthatja meg a távolság. Szelleme itt van köztünk s veszteségünkben is van vigasztalás, hogy nemesen végig küzdött harc után szellemének ifjúi frissességében, testi egészségének teljes épségében élvezi a jól megérdemelt nyugalmat, melyet a becsületesen teljesített kötelesség boldogító tudatán kívül családi életének meghitt bensősége, gyermekeinek boldogulása és barátjainak, ismerőseinek ragaszkodó szeretete édesít. Adja Isten, hogy minél tovább legyen része a zavartalan boldogságban ! b) Malatidesz Sándor. Szomorú kötelességet teljesítünk, amidőn megemlékezünk arról a vesztességröl, amely intézetünket Malatidesz Sándornak elhuuytával érte. A megboldogúlt 9 éve nem tartozott ugyan már iskolánk tényleg működő tanárai közé, de 38 évi buzgó, odaadó munkássága, puritán jelleme, erős egyénisége, az ifjúságnak igazi, nemes humanizmusból fakadó szeretete, kartársai iránt tanúsított önzetlen barátsága elválaszthatlanul összeforrasztották intézetünkkel, a »Dunántúli ág. hitv. evang. egyházkerülettel« és avval a sok ezer tanítvánnyal, akiknek elméjében meggyökereztette a helyes gondolkodás elveit, szívébe oltotta az igazság megdönthetien erejébe 3*
