Evangélikus egyházkerületi líceum, államilag segélyezett főgimnázium és bölcsészet-theologiai főiskola, Sopron, 1904

19

E tiszta, szent, igaz szerelem más irányt ad életének. Felfogását megnemesíti, lelkének szárnyait megoldja, hivatást érez szívében. A viharos szerelem kora is elmúlik s jö a csendes boldogság ideje.

Eddig csak bús henyélésben Múlt életem ideje;

Sorvadt a sok epedésben Csontom s agyam veleje;

De megtérvén most már béke S nyugodalma szívemnek,

Újul ismét tehetsége És ereje lelkemnek :

Buzzog ismét if|úságom,

Munkál s teremt valóságom:

Mert van tárgya éltemnek,

Bizodalma szívemnek.

Jobbra fordult élete folyását a költő idilli képekben rajzolja meg. Ezek az idillek a Boldog szerelem legszebb dalai.

Mosolyogva jönnek-mennek Életemnek napjai,

Attól fogva, hogy Hymennek Kötnek rózsa-láncai.

Yan éltemnek sok órája,

Melyet irigyelhetne Az ég maga, ha hozzája Még irigység férhetne:

Midőn látom, mint tudja őt,

Az egyedül bennem élőt,

Szívem üdvözíteni;

Ez érzemény isteni!

Midőn reggel felserkenünk Könnyű testtel s lélekkel,

Haj, mily élet, megtellenünk Új kedvekkel, kényekkel.

Óh, egy asszony mit nem tehet! — Elfelejtem, a mim nincs ;

Azt kívánom, a mim lehet, —

A mim van, legnagyobb kincs.

A szerencse bő tárából,

Nincsen nagyobb nyereség,

Mint egy szép s jó feleség.

2*