Evangélikus egyházkerületi líceum, államilag segélyezett főgimnázium és bölcsészet-theologiai főiskola, Sopron, 1904

10

V

Halál dúl, ront, öl mellettem,

S mind alattam, mind felettem . . .

Egy pillanatra remél, hátha elesik, hátha meghal és vége szakad kínjainak. De ez a reménység is meghiúsul s tovább járja a szenvedés diját. Hol zúgolódik, hol töpreng. Egy mentő gondolat villan meg agyában:

Meg kell vetni! ezt tanítja A szerelem mestere; ’)

A megvetés — azt állítja —

A szív legjobb fegyvere:

Mert a gőgös nem nézheti,

Ha valaki őt megveti.

De ezt a tanácsot nem tudja követni. Könyörgésre fogja a dolgot: Téged látlak az egeknek Magas, tiszta kékjében;

Téged látlak a vizeknek Folydogáló tükrében;

Nappal a nap aranyának Ragyogó lángfényében;

Éjjel a hold világának Reszkető ezüstjében.

Minden időpercenetben,

Mindennemű szegeiéiben.

Üldözőm vagy szüntelen:

Hagyj békét, óh, kegyetlen!

Ám minden hiába . . . számára nincs menekvés s e szerelemmel tog sírjába szállni.

Hajh, kemény ő s érzéketlen,

Most is dúlja életem;

Kínáimban telhetetlen,

De öt mégis szeretem.

Egész létem véle teli S a mig vérem meg nem hül,

Őt szereti s öt tiszteli Szívein s elmém egyedül.

Csak a vége életemnek Lesz határa szerelmemnek;

Ha síromon túl sincs vég,

Szeretem őt ott is még.

Körülbelül ezekben a dalokban foglalhatjuk össze a Kesergő szerelem tartalmát, menetét. E gondolatok, érzelmek körül forog a kétszáz dal.

') Ovidius.