Evangélikus egyházkerületi líceum, államilag segélyezett főgimnázium és bölcsészet-theologiai főiskola, Sopron, 1903

15

tanár és soproni magyar lelkész lesz, mely állásában lelkipásztori hivatása mellett a gyülekezet magyarosodása terén hazafias missziót is teljesít. Midőn az abszolitizmus korszakában a líceumot a gyülekezettől a kerület vette át, az újjászervezett intézetben Poszvék Gusztáv lesz a természet- tudományok és a német nyelv és irodalom tanára. 1856-ban megházasodott, elvevén egy régi evang. családnak leányát, Stettner Lujzát. Családja, egyháza, iskolája és a társadalom egyaránt lelkes odaadó védőt és munkást találtak benne. Gyermekeit szerény viszonyai között nagy gonddal és áldozatokkal nevelte s nekik a társadalomban hasznos és tekintélyes állást biztosított. Az iskolában nemcsak avatott szaktudós, de papi lelkületénél és protestáns érzületénél fogva vallásos és hazafias szellemben működő nevelője, valóságos atyja volt tanítványainak, kiknek rajongó szeretete megható közvetlenséggel nyilatkozott meg sírjánál is. De az emberiség nagy eszméitől áthatott, nemes szelleme nemcsak az iskola falai között érvényesült, hatott, munkált a társadalmi életben is, valahol csak jó és igaz ügyet kellett szolgálni. A kultúr-egyesületek és jótékony intézmények kezdeményezői és alapítói között ott szerepel az ő neve is; tevékeny részt vett az önkéntes tüzoltó-egyesület szervezésében, a kaszinó-egyesületnek, a soproni társadalom ez előkelő testületének, hosszú évek során buzgó jegyzője, a népkönyvtárnak és a népgyermekkertnek egyik alapítója. Mindezek és más érdemei Sopron művelődési és emberbaráti intézményeinek történetében örök emlékűvé teszik nevét.

1884. tavaszán súlyos tüdőgyulladás döntötte ágyba s a tanév végén nyugalomba vonúlt. Gyermekeinek önfeláldozó ápolása következtében aránylag jó egészségben élvezte nyugalma éveit. Csak két év előtt kezdett gyöngülni és idült tüdőhurutja az idei tavasszal gyulladásba csapván, halálát okozta a hetvennyolc éves betegnek. Az a részvét, mely temetésén megnyilatkozott, mutatja, hogy nem érdemeden ember szállt benne sírba. Áldott legyen emlékezete 1 Szelleme éljen, maradjon közöttünk! «

2. Az 1903. évi június hó 22-én Sopronban ülésezett főiskolai nagybizottság a péteri Takáts Dénes elhunytéval megüresedett főiskolai felügyelői állást Démy Lajos drral, a soproni egyházközség köztiszteletben álló felügyelőjével, a közügyek e derék munkásával, töltötte be. Mint főiskolai felügyelő vezeti a főiskolai kisbizottság tárgyalásait. Melegen üdvözöljük e helyen is e kiváló férfiút iskolai kormányzatunk élén azon reményben, hogy sokoldalú közhasznú munkássága, alapos tudományos képzettsége s a tanácskozás vezetésében egyéb téren tanúsított bölcs tapin