Evangélikus egyházkerületi líceum, államilag segélyezett főgimnázium és bölcsészet-theologiai főiskola, Sopron, 1903

11

Mindezek kötelességévé teszik, minden művelt államnak és társadalomnak az alkohol ellen való küzdelmet. Ez a küzdelem egyenesen nemzet- gazdászati jelentőségű s a társadalomnak legmélyebb érdekeit érinti. Alkoholizmus nélkül, kevesebb volna e földön a beteg és az árva, a koldus és a gonosztevő, kevesebb szükség volna kórházakra és elmegyógyintézetekre, árvaházakra és fetryházakra. Hány milliót takaríthatnának meg e réven az államok és kormányok? E mellett elenyésző az a haszon, amelyet most a szeszes italok fogyasztása juttat az államháztartásba. Ez pedig csak az anyagi haszon volna, hol marad az erkölcsi nyere-ségnek mérlegelése ? A közvetlen megtakarításból növekvő nemzeti jóllét, boldog, egészséges, életerős nemzedéknek magasabb erkölcsi és szellemi színvonala, úgy testi mint szellemi irányban fokozott munkaképesség és ezzel az idealizmus, önbizalom és hit visszatérése a társadalom minden rétegébe.

Senki se higyje, hogy az elsorolt képek üres szemlátomásai az orvosi világnak s hogy az alkohol ellen indított küzdelem kilátásba helyezett eredményei esztelen ábrándok. Európa legnagyobb népei belátják e kérdés komolyságát s a baj ellen való védekezésben már minden kultúrállam megelőzött bennünket.

* *

*

Az alkoholizmus elleni küzdelem oly régi, mint az alkoholos italok maguk. A indusoknak már a Buddhisták prédikálták az önmegtartóztatást; a kínaiaknak pedig Confucius tana hirdette a mértékletességet.

A görögöknél és rómaiaknál, ahol az alkohol élvezete a vallási szertartásokhoz kapcsolódott, főleg a nők voltak attól tartózkodók, — hogy azonban a férfiak közt is találkoztak olyanok, akik az alkohol élvezetének veszedelmességét felismerték, mutatja Demosthenes és Diogenes példája. Avagy Tacitus nem szándékosan említi-e fel a germánok iszákos- ságát? — és Julius Caesar »De bello Gallico« c. müvében hiába sorolná fel a svéveknél létező borbeviteli tilalmat. Vagy pedig Strabo cél nélkül emlitené-e fel egy Sulla idejében létező fanatikus vallástanítónak azon intézkedését, hogy az összes szöllötöket kitépette? Továbbá Nagy Károly idejét, amelyet az iváskényszer virágzó korának is lehet nevezni, nem az ivás ellen hozott rendeletek egész sora jellemzi-e?

S hogy azóta az alkoholisták száma nem csökkent, bizonyítja az, hogy az újabbkor küzdelme az alkohol ellen alig száz éves, ezt pedig az angolok indították meg legelőszőr az amerikai gyarmatokban. Az eredmény fényesnek mondható, mert 25 évvel később már több mint 5000 mérték-