Evangélikus egyházkerületi lyceum, államilag segélyezett főgymnásium és bölcsészet-theologiai főiskola, Sopron, 1902

25

benne prózában ifjaknak és nőknek. Élete utolsó évében megjelent munkáival, Aristoteles Rhetorikájának és Pythagoras Aranymondatainak fordításával azok mellett tesz bizonyságot, a kiket az emberiség és a magyarság művelődésében példányképekül tekintett: a klaszszikusok mellett.

Igaz, hogy Kis irói munkásságára egy fél századnál több idő esik, s a maga szellemének terméke alig töltene be 7—8 kötetet, mégis a nagy munkakedvü, de közepes tehetségű iró, hivatalos elfoglaltsága mellett, csak úgy adhatott oly sok müvet, ha gyorsan dolgozik, a minek nyomán aztán a mügondhiánya jár az eredeti müvekben, különösen a költeményekben, és a felületesség a fordításokban. Legtöbb versének hiánya az elnyujtottságban rejlik, a miből folyik aztán az érzésnek el- gyöngiilése, a színnek elveszése, a gondolatnak ellaposodása. Rendesen nemcsak egy élesen kidomborított, vonást, hanem több árnyalatot is ki akar tüntetni, s bágyadttá teszi vele az elsőt is. Már ez maga is elég bizonyíték, hogy nem költői tehetség a szó szoros értelmében. A szigorú szerkezet prózai munkáinak sem erős oldala. De irói pályának első felében még az irók nagy része előtt is nem a mü belső értéke, hanem a nyelv volt a döntő szempont. Már pedig e tekintetben Kisnól bizonyos könnyedséget és numerosítást is találunk. Verseiben a nyelv telve mithologiai képekkel, főleg a fordítottak mutatják, mennyire törekszik, hogy úgy mondjam, — mithologiai dictióra. A fentebb említett felületesség különösen itt látszik és pedig abban, hogy igen sokszor nem keresi az idegen szónak megfelelőjét, hanem megelégszik, ha az eredetinek értelmét félig- meddig kifejezi, így aztán az egyéni helyébe az általános lép; a szerelem bármely árnyalatos jelölésére csak az egy Ámor szava van. Ilyen általános, sokat, helyettesítő kifejezései: a kilencz szüzek, a hit-, bölcseség-, szépség-, igazság és virtus temploma. Verselésében a klasszikus és nyugot-európai formáktól való tartózkodás a feltűnő. Okát valószínűleg a türelem hiányában és a fáradság sajnálásában kell keresnünk (1. Gyöngyösi árnyékához), mert egy-két költeményével, különösen a sokat emlegetett Hajós énekkel, megmutatta, hogy e téren is tud elfogadhatót nyújtani.

Szereti a 2 — 3 szótagos teljes rímeket, s van rá eset, hogy a rim kedvéért a sor végén álló szókat meg is csonkítja, mint a Vashániorba menésben :

„Valahányszor a sanctus szó zeng,

Á mint szokás, három Ízben cseng«.

íme Kis munkássága nagy vonásokban. Kazinczy hive a nyelvújításban, de a szélsőségekig nem követi; a nyelvújítótól követeli a nyelv tér-