Evangélikus egyházkerületi lyceum, államilag segélyezett főgymnásium és bölcsészet-theologiai főiskola, Sopron, 1902

lérozott józan észnek, mint a minden aprólékosságot meghányó-vetö, megkülönböztető s megnevező finom okoskodásnak, inkább a középutat tartó elmélkedésnek, mint a mélységes feszegetésnek, inkább a képesint pallérozott közönséges életnek, mint az igen kicsinosodott nagy világnak vagy a hajszál hasogató filozófiának nyelve«, miért is, aki »a tulajdonképpen való tudósok s különösen filozófusok nyelvén akar szólani, s a lélek érzéseinek s gondolatainak számtalan finomabb ágozatait akarja leírni, akadály nélkül csaknem egy lépést sem tehet«.

A nyelv gazdagságának harmadik feltétele, hogy új szók alkotására alkalmas legyen. A magyar nyelv a »szók származtatására ugyan eléggé alkalmas, de azoknak összetevésében nem igen szerencsés«. Van ugyan nyelvünkben elég jó összetétel, minők: ízeveszett, szívreható, szemlegel tető stb., azonkívül rövid melléknevekkel sok jó összetételt lehet alkotni, mint pl.: soktor nyű, nagyevő, gyorslábú, ám de e szók nem tetszenek neki oly hatósaknak, mint a görög vagy német összetételek, talán azért, — mondja — »mivel az összetételben a szók alig vagy épen nem változnak meg«. De ha e tekintetben szegény is nyelvünk, annál gazdagabb képzők dolgában s ezek sokat pótolnak. —- A végeredmény: ha nyelvünk némi részben szegény is, általában »legalább középszerű és a mennyiben és a hol szűkölködik is, arra nézve is könnyen meggazdagodható. — Rövid szóval: hasonló egy olyan régi, dicső familiájú magyar nemeshez, a ki sok jószágokkal, privilégiumokkal s praerogativákkal bir, de még sok zálogba vetett jószágokhoz is tarthatja jussát; s mihelyt egy kicsinyt nagyobb vigyázással folytatja gazdagságát s egy kicsinyt szívesebb szor- galmatossággal keresi szerencséjét, azonnal könnyen egy karban lehet mind rangjára, mind értékére nézve a legelsőkkel.«

A nyelv szegénységén tehát lehet segíteni A világosság és homályosság azonban sokkal inkább össze van nőve a nyelv természetével, sem hogy az újítás e téren rázkódtatással ne járna. Faludi müveiből kitűnik, hogy a mig a magyar a közönséges józan észhez szól, bővelkedik határozott értelmű szókban, „mihelyt azonban mélységes vizsgálódásnak, speculativ tudományok tárgyalásáról kell szólni s tanítani, a szók azonnal vagy igen tág, vagy igen keskeny, vagy többféle értelmüeknek látszanak lenni«. De e/.en is lehet segíteni új szók alkotásával. Van azonban nyelvűnknek egy más nagy hátránya, a szók nembeli különbségének hiánya. »Ez nem kevés rövidségére szolgál nyelvünknek s könnyen homályosságot vagy unalmat okozhat, ha szorgalmatoson nem vigyáz az iró«. A nyelv világossága függ szórendjétől is. Görög, latin, franczia, olasz, spanyol,