Evangélikus egyházkerületi lyceum, államilag segélyezett főgymnásium és bölcsészet-theologiai főiskola, Sopron, 1902
szorosan csatlakozik Kazinczyhoz és annak majdnem a teljes önállótlan- ságig leghívebb követője. Mert Kisben az önállóság vajmi csekély, majdnem elenyésző, s ami ilyenül mutatkozik is — mint majd később látni fogjuk — inkább talán csak a tehetség hiányából származik. Költészetében, fordításainak irányában, nyelvészeti dolgozásaiban teljesen a mester nyomdokain halad. A magyar nyelv mostani állapotáról czímü, 1806. évi pályanyertes müvében kifejtett gondolatai megegyeznek Kazinczynak e kérdésre vonatkozó nézeteivel. A már javában folyó nyelvújítási harcz mindinkább erősödik. Az elvek teréről lassanként a személyesre térnek át. Megjelenik 1813-ban a Mondolat, mely Kazinczyt oly durva kíméletlenséggel akarja nevetségessé tenni. Terjesztésével — teljes alaptalansággal — gyanúsítja Berzsenyit, harczba keveredik Kisfaludy Sándorral. E nyelvújítási harczban, mely az Írókat két ellentétes táborra osztotta, az egész vonalon folyik a küzdelem. Kölcsey és Szemere Feleletet Írnak a Mondolatra, Kis pedig, noha Verseghyt és követőit nyíltan nem támadja, Kazinczy elveinek széleskörű munkásságában való alkalmazásával csendes, de mégis hathatós terjesztője. S minél hevesebb a harcz, mennél inkább kiélesülnek az alkalmazásban az elvi különbségek, annál inkább ragaszkodunk az általános emberi gyöngeségnél fogva a magunk meggyőződéséhez, annál elnézőbbek vagyunk a velünk együtt, egy czélért küzdők gyengeségei iránt. Kazinczy Kisben nemcsak a ragaszkodó tanítványt, hanem a vele egyenlő gondolkodású irót és a nyelvújításnak bajnokát is látta. Vegyük még hozzá a Kazinczy-féle iránynak általában édeskés jellegét, irodalmunknak — mondhatni — gyermekéveit s a vele járó naivitást. Mindezekből, különösen e naivitásból, majdnem önként folyik, hogy minden valaminek látszó eredmény nagynak, elérője kiválónak tűnik fel, főleg az érzékeny Kazinczy szemében, a ki elveiért s az ezekért küzdőkért rendkívüli módon tud lelkesedni. Ezekben látom én okát és magyarázatát annak a jelentőségnek, a melyet Kazinczy Kisnek tulajdonított. A nyelvújítás győzött; de a nemzet kiváló költői, a kik most már a gazdagabbá lett nyelven szóltak, elhagyták a Kazinczy-féle költészet irányát. Nemzetivé és népiessé vált ez; messze esett tőle Kis Jánosnak sok tekintetben idegennek látszó költészete s eltörpült alakja azon nagyok mellett, a kik a magyar költői szellem kiváló képviselői. Pedig azért van a maga korában olyan jelentősége, mely tiszteletet szerez neki s bizonyos fokú és jellegű csodálatot is kelt iránta. Miben áll hát a jelentőség ?
