Evangélikus egyházkerületi lyceum, államilag segélyezett főgymnásium és bölcsészet-theologiai főiskola, Sopron, 1902

16

Engem arany közszer karjából büszke dicsőség Nem ragad el Phaeton tíízszekerébe soha.

Csendes öröm vagy bú lesznek Múzsáim; ezeknek Próbál kis lantom hangokat adni, ha tud.

Néha hegyek s erdők Nymphái magokhoz igézuek,

S elrebegam mit súg mennyei hangú szavok.

Néha sebes szívvel siratom, mint dúl az irigy sors Földünkön s felhők mint feketítenek eget;

Másszor rózsával koszorúzva, barátim ölében,

Bornál bölcs leczkét a komoroknak adok.

Legtöbbször de te lész szerelem hív tárgya dalomnak,

Mint éltem legfőbb raugu királya te vagy.

Téged, akár Lillám ajakiu hagysz mennyei uectárt Szívnom, akár gyilkos kint fog okozni nyilad,

Mindenkor zenglek; jóvoltodat énekem áldja,

S énekem engesztel, hogyha boszulni találsz.“ íme maga jelöli meg költészetének jellemét és tárgyát, csakhogy a mit az utolsó sorokban mond, hogy t. i. a szerelem szólaltatja meg legtöbbször lantját, csak nagyon' csekély részben igaz, mert, — ha csak az ily tárgyú fordított költeményeit is e csoportba nem sorozzuk, — szerelmi ly'rája tulajdonképen nincs is. A jövendőbeli szerető, Az álmadott kép. A szerelem és még néhány e körbe vágó dala fordítás, csak Az eljegy- zetthez és A jó feleség czimüeket tartja Toldy Ferencz Kiseinek; ezek közül is az utóbbi már a családi költészet körébe való. Az első 1793-ban, tehát Kis ifjú évében keletkezett, talán ennek tulajdonítható, hogy igazibb hang szólal meg benne. A távolból megszólítja kedvesét: virágokat szed-e, hogy bokrétának kösse, vagy rokkája pergetóse közben dalal-e, vagy szive választottjáról álmadozik-e, aztán így folytatja:

„Éu pedig óh drága lélek,

Tudod-e mit mivelek ?

Esküszöm, hogy neked élek,

Yalamig csak lehelek;

Esküszöm s lángolva nézem Jövendőm szép mezejét,

Melyen majd karodban érzem Istenek szerencséjét!“

A jó feleség czimüben nem találunk semmi költőit, alig egyéb, mint a jó, szép és vig háziassonynak naponként hallható dicsérete, elegyítve azokkal a közszájon forgó mondásokkal, a melyekkel a házasodni nem akaró előtt, a házas élet uyujtotta előnyöket és kényelmet rajzolni szokf