Evangélikus egyházkerületi lyceum, államilag segélyezett főgymnasium és bölcsészet-theologiai főiskola, Sopron, 1901

nak első tagján van; mellékhangsúly esik a 3. 5. 7. szótagra legkevésbbó nyomatékos, a mint azt Riedl is kiemeli, a második és utolsó szótag. A »szóhang mennyiségét« szintén a mellékes tulajdonságok közé sorolja. Egyébként a szótag időtartama ő szerinte is egyrészt a magánhangzó hosszúságától vagy rövidségétől függ, másrészt meg attól, hogy a vocalisra hány, illetőleg milyen mássalhangzó következik.

II.

Áttérünk most a hangtannak egyik legfontosabb szakaszára, arra t. i., a mely a hangok változásairól szól. Fontos ez annálfogva, mert a hangváltozás igen lényeges tényező a nyelvek életében. A nyelvtudománynak egyik főfeladata éppen annak kideiítése: micsoda változáson ment keresztül idő folytán a nyelv hangalakja. Sőt még a hangtörvények pontos ismereténél sem állapodhatik meg; arra a kérdésre is meg kell felelnie: miért és hogyan ment végbe a változás.

Riedl hangtanának is több mint kétharmad része a hangváltozással foglalkozik. Először a hangváltozás fogalmát és körét igyekszik pontosan meghatározni. Hangváltozás alatt általában mindazon változásokat érti, »melyeknek a nyelv történeti életében szintúgy egyes hangok mint egész szótagok és szók alávetvék, de melyek a szók által kifejezett képzetekre, vagyis a szók jelentésére nem vonatkoznak.« (86 1.) Nem a hangtan, hanem a szótan körébe vágóknak tartja — helyesen — az úgynevezett szerves változásokat, a melyek a szóképzés és szóragozás folyamán lépnek fel s a szók jelentését módosítják.

E meghatározás szerint a nyelv életében változásnak vannak alá vetve szintúgy az egyes hangok, mint egész szótagok és szók. Igaz, hogy a tudományos bonczolás a nyelv külső alakját végső elemzésben hangokra szedi szót, úgy hogy a nyelv külső alakjának a változása nem más, mint a hangok változása; azonban a mi beszédünk nem egyes hangokból áll, hanem szókból, mondatokból; az egyes hangok külön-külön nem élnek, hanem csak a szókban, mondatokban. Voltaképen tehát nem is az egyes hangok változnak meg időfolytán, hanem a szók. A változás nem a hangon kezdődik, hanem a mondatnak különféle hangsúlyozásával. Ha mégis szólunk ma is az egyes hangok történetéről, ezt azon az alapon teszszük, hogy azok a szók, a melyekben egyforma hangcsoportok voltak, egészben egyformán változtak. [T. M. Ny. 41.]

Kevésbbé lényeges az, a mit Riedl a hangváltozás köréről mond. A nyelvéletnek három körét s ennek megfelelöleg a hangváltozásnak három