Evangélikus egyházkerületi lyceum, államilag segélyezett főgymnasium és bölcsészet-theologiai főiskola, Sopron, 1901

Nem phonetikai szempontból tekinti hangtanunk a szót sem, midőn azt mondja: »a szótag, vagy több szótagok összeköttetése szót képez, ha önálló jelentéssel bír«. A mai hangtant az ilyen értelmi szó egyáltalán nem érdekli, de igen a szólamok alakulása, a mely összefügg a szórenddel is. [T. M. Ny. 32 1.]

Az értelmi szó R. szerint alkotás tekintetében is lényegesen különbözik a szótagtól, különösen figyelemre méltó a végződés. A mivel a szótag végződhetik, azzal igen sokszor nem végződhetik a szó. A mássalhangzó kapcsolatokat sem szereti a magyar nyelv sem a szó elején, sem a végén. Hogy ezek a hangtani sajátságok a szóelemzésben fölötte fontosak, ez könnyen belátható; közelebbi tárgyalások azonban inkább a szótan körébe tartozik.

A hagsúlyt R. a szóhang mellékes tulajdonságaihoz sorolja; jelentőségét azonban nem vonja kétségbe, sőt —mint látni fogjuk — sokszor kelleténél is többre becsüli; jól tudja, milyen nagy szerepet játszik a nyelv életében, fejlődésében, a hangváltozásoknál. (86 1.) Különbséget tesz a hang magassága és erőssége vagy nyomatéka közölt. Amaz attól függ, milyen feszültséggel állanak a hangszalagok a tüdőből kilökött levegő elé; a nyomaték pedig annak az erőnek a nagyságától, melylyel a levegőt a tüdőből kilökjük. Az elsőt magassági, az utóbbit erősségi hangsúlynak nevezik. De R. szerint »a hangsúly lényege nem rejlik a zenészeti magosságban és mélységben, hanem a hangnak erősebb vagy gyengébb nyomatékosságában; tehát azon erőben, melyet a beszélő a hangnak kölcsönöz.« (85 1.). Más szóval 5 a magassági hangsúlyt teljesen mellőzi s hangsúlyon csak az erősségi hangsúlyt érti. Ennek két faját különbözteti meg: a szónoklatit és a grammatikait; ez utóbbinak alfajai:

a) szótaghangsúly, b) szóhangsúly, c) mondathangsúly. Elnevezései azonban meg ne tévesszenek bennünket. A mit ö szótaghangsúlynak nevez, az mai értelemben szóhangsúly, a mit szóhangsúlynak mond, az meg mondathangsúly. Arra pedig nem terjed ki a figyelme: miképpen változik a nyomaték egyes szótagokon belül. A gyökszótagra eső hangsúlyon kívül még másodrendű hangsúlyt vesz fel, mely a szónak 3. 5. 7. tagjára esik. A nyelv kiejtésének újabb vizsgálata arra a meggyőződésre ^vezetett, hogy hangsúlytalan szótagokról voltaképen nem is .beszélhetni, mert beszéd közben egy szótagot sem ejtünk minden nyomaték nélkül. A nyomatéknak a foka igen is különböző. így a magyarban megkülönböztetnek 5 fokot; lehet a nyomaték erős, első-, másod-, harmad- és negyedrendű. A hang- súlyozás épúgy történik, mint a finn nyelvben. A föhangsúly itt is a szó-