Evangélikus egyházkerületi lyceum, államilag segélyezett főgymnasium és bölcsészet-theologiai főiskola, Sopron, 1901

Riedl Szende „Magyar Hangtana“Riedl Szende tisztes helyet foglal el a magyar nyelvészet történetében. Az ötvenes évek végén megjelent Magyar Hangtana, mely a tervezett, de félbenmaradt »Magyar nyelvrendszer alapvonalainak« első füzete volt, Révai korszakalkotó »Grammatica Elaboratior«-ja és a hét évvel ezelőtt megjelent Tüzetes Magyar Nyelvtan között letűnt kilencz évtizedben a nyelvtörténeti módszer egyetlen kísérlete. Nem elégszik meg a magyar nyelv jelen állapotának az ismeretével, hanem kiterjeszti figyelmét a nyelv hangalakjának a történetére is. E téren nem egy fontos megfigyelést tesz. E nevezetes megfigyelésekhez azonban nem magában a történeti módszer vezeti, hanem ezzel egyesítve »a történelmi Iáikor tágítása«, a nyelvhasonlítás. Az összehasonlító módszer alkalmazásában Hunfalvy Pálnak, »a magyar összehasonlító nyelvészet megalapítójának« a vizsgálataira támaszkodott s ö értékesítette először az összehasonlítás eredményeit. Természetesen nem ment az egyoldalúságtól. Hiszen nyelvhasonlítását jóformán egyedül a finnre, a magyartól legtávolabb eső testvérnyelvre kénytelen alapítani, holott újabban egyre hangosabbá válik az a követelés, hogy a magyar nyelv múltjának a vizsgálatában első sorban a legközelebbi testvérnyelveknek, a vogulnak és osztjáknak a tanúságára kell hallgatnunk. Ez az eljárás sok kérdést már is egészen más világításban tüntetett fel, mint a minőben eddig látták. Azonban Riedl nem tehetett többet annál, a mit