Evangélikus egyházkerületi lyceum, államilag segélyezett főgymnasium és bölcsészet-theologiai főiskola, Sopron, 1901

33 az elhunyt érdemeinek jegyzőkönyvben adott megfelelő kifejezést s intézke­dett, hogy a nevében kiadott külön gyászjelentés a dunántúli egyházke­rület kötelékéhez tartozó összes gyülekezetekkel, az evang. egyházi főha­tóságokkal s a hazai testvérintézetekkel közöltessék. Hálás kegyelete jeléül koszorút helyezett a koporsójára s a bánatos özvegyhez meleg hangú részvétiratot intézett. Február 1-én hózivataros időben kisértük végnyugalma helyére. Nagy­számú közönség osztozott az intézet tanárai s ifjúsága gyászáoan. Az is- kolafentartó egyházkerület fáradhatlan püspöke is, daczolva a zord idő viszontagságaival, eljött, hogy egykori tanárának hült tetemeire főpásztori áldását adja. Az intézet nevében e sorok Írója mondott istenhozzádot az élte 84-ik évében nyugalomra tért fáradt vándortársnak. Foglaljon itt helyet az őszinte kegyeletnek e néhány szava, mely a boldogult nagyszámú volt tanítványai szivében is bizonyára meleg visszhangot ébreszt. »Elég immár! elég immár!-e szózat hangozék a halványuló ajkak­ról ég felé. A jóságos Isten leküldé kegyes Simeonjának hajlékába a sza­badító, a jobb hazába szólító angyalt. A fáradt utas reszkető kezéből kiesett a vándorbot, a kimerült test nyugodni tért, a megdicsöült lélek a béke honába költözött! Könyüink folynak, de nem zavarják nyugalmát. A hála forró könnyei áldják emlékezetét. Mi, a szivéhez-lelkéhez nőtt egyházkerületi főiskolá­nak jelenlegi képviselői, sok ezrek nevében tolmácsoljuk a gyászba borult család hálás kegyeletét. Tagjai a Kárpátok fenséges bérczei, s az Alföld kies rónáin, a Duna jobb és bal partvidékén gytimölcsöztetik a haza, az egyház, a társadalom javára az Istentől nyert tálentomokat, melyeket Müllnerünk gondos s bölcs vezetése alatt megbecsülni tanultak, fejlesztettek, gyarapítónak. Nehéz volna meghatározni: az egyháznak, vagy a hazának, a tudományos, vagy az erkölcsi nevelés szent ügyének tett-e na­gyobb szolgálatot az Istenben boldogult pályatársnak negyvenhat évi köz­hasznú munkássága? Tanári működése áldásos hatásának kulcsát a lelki összhangban, a kiváló szellemi erők azon egyensúlyában találjuk, melynek ingadozását a mély ismerettel párosuló meleg vallásos h i t,^a nemzeti eszmékért való lelkesedéssel egyesülő egyházias érzület, a jellemtisztaság által megdicsőitett, férfias, nemes becsvágy gátolta. Tanár volt ő, magyar evangélikus tanár a szó legnemesebb

Next

/
Thumbnails
Contents