Evangélikus egyházkerületi lyceum, államilag segélyezett főgymnasium és bölcsészet-theologiai főiskola, Sopron, 1901
31 A g ~ k hangmegfelelésre nem tud példát. II. Szó közepén: 1. magy. v ~ finn p. 2. » g ~ » kk. 3. » gy ~ » k. A legutóbbira például a megye (finn: maki) szót hozza fel. Itt láthatjuk, hogy a kölcsönszók tévútra vezetnek. A megye a szerb medja átvétele; gy hangja nem áll tehát k-val szemben. A rokon nyelvekben a magyar szóközépi gy nek vagy d, vagy Ij hangcsoport a megfelelője. Sokkal fontosabb második tétele, a mely szerint t. i. »a finn némának a magyar folytonos mássalhangzó s ennek további fejlődései felelnek meg.« Kár, hogy részletekbe nem bocsátkozik; nevezetesen, hogy azokat »a további megfelelőket« nem lészletezi. Egyébként a példákkal is igazolt hangmegfelelésekhez szó nem fér. A hangmozdítás e rövid tárgyalásával bevégződik Riedl hangtana. Ha visszapillantunk a fentebbi aprólékos fejtegetésekre (és összeha- sonlítgatásokra), szerezhetünk talán némi fogalmat arról a haladásról is, melyet a magyar hangtan Riedl óta tett; de látjuk egyszersmind az első tudományos magyar hangtant fogyatkozásaival s jelességeivel egyben. Tudjuk, hogy hiányos a phonetikája; ezzel összefüggésben helytelen a hangváltozásokról adott magyarázata. A nyelvjárások közül egyet sem ismer közelebbről. Némi történetét adja ugyan a hangoknak; csakhogy, midőn a történeti módszert az összehasonlítóval igyekszik kiegészíteni, tisztán csak a magyartól legtávolabb eső finn nyelv tanúságára kénytelen támaszkodni. De értékét épen a történeti összehasonlító módszer alkalmazása adja meg; napjainkig kiható jelentőségét pedig oly problémák felvetése, minők: a magánhangzók nyiltsági fokának változása s a tővégi hangzók kérdése. Hollósy Kálmán.
