Evangélikus egyházkerületi lyceum, államilag segélyezett főgymnasium és bölcsészet-theologiai főiskola, Sopron, 1900

23

hiánya miatt alig lehetséges, de sokat megmagyaráz magának az intézménynek természete. Főképen ebből vonhatunk következtetéseket az itt-ott található feljegyzések mellett a fejlődés menetére.

Tekintve, hogy a clientela a rabszolgaságból származott, a cliensek kezdetben bizonyára uruk családjának körében éltek, és segédkeztek annak minden munkájában, különösen a földmívelésben. Később azonban, számuk szaporodván, uruk külön jelelt ki mindegyik számára egy-egy darab földet mívelésre.*) Ekkor a cliens már közvetlenül szemlélhette munkája eredményét s ezt magáénak is mondani lett ezután czélja. Végre elérte azt, hogy földbér feltétele mellett, mely eleinte változó lehetett, övé lett a földnek termése. Most már nem dolgozott egészen urának, sőt inkább magának s maga látta szorgalmának hasznát. Szert tehetett némi vagyonra is. Az a körülmény, hogy a clienseknek uruk nagyobb kiadásaihoz hozzá kellett járulniok, esetleges váltságdíját megfizetniük, leányának hozományt adniok, szükségkép feltételezi, hogy volt magánvagyonuk is. De a föld maga még nem volt az övék s azért főtörekvésük lett ezt is megszerezni. Lassankint elnyerték azt a jogot, hogy haláluk után, amijök volt, fiaiknak hagyhatták s csak ilyenek nem létében szállt az uraikra. Majd utóbb, ha fiaik nem voltak is, rendelkezhettek vagyonukkal és a szokás bármikép változott, végrendeletük mindig birt érvényességgel.**)

Közben a cliensek az államban politikai jogok szerzésére is törekedtek. A patríciusoknak is érdekükben állhatott nekik némi politikai jogokat adni és szavazásra képesíteni őket, anélkül, hogy hatalmukból szabadulni engedték volna. A comitia curiatákon valószínűleg kezdettől fogva bírtak szavazati joggal, mert hiszen itt csakis uraik érdekeit képviselhették s teljesen hatalmukban voltak.

A patronusok e hatalma clienseik felett — úgy látszik — azon időben ingott meg először, midőn a hagyomány szerint Numa Poinpilius király a cliensekböl alakítá a városi iparosok czéheit, számszerint kilenczet (novem collegia opificum). Ezeket ugyanis akkor hihetőleg kivették patro- nusaik hatalma alól s külön társulatokká szervezték (síposok, ötvösök, kömivesek, festők, szabók, tímárok, kovácsok, fazekasok s a 9-ik a többi mesterségek) külön szentélylyel s istentisztelettel.***)

Nagyon fontosak voltak azután a cliensek javára azok az intézkedések, melyeket Servius Tullius tett. Centuriákba osztotta be a római népet, belefoglalván ezekbe az addig jogtalan plebejusokat is. Az új alkotmány,

*) Liv'ius II. 16.

**) Justinianus: Institutiones III. 7.

***) Plutarch. Numa XVII. Plin. Hist. uat. 34. 1. *