Evangélikus egyházkerületi lyceum, államilag segélyezett főgymnasium és bölcsészet-theologiai főiskola, Sopron, 1900
Amint gondoskodott a patronus oly clienséről, ki magát fenntartani nem tudta, ügy viszont a clienseknek is kötelességük volt a patronust, ha elszegényedett, vagyonát elvesztette, eltartani, megélhetéséről gondoskodni. Áldozatokat követelhetett a patronus clienseitöl az élet oly viszonyai között is, midőn reá a szokottnál több teher nehezedett, nagyobb kiadásai voltak. Midőn leányát férjhez adta, a hozományt a cliensek segítették előállítani, vagy egészen ők adták össze, Dionysius szerint »si earum (i. e. filiarum) parentes essent inopes.«*) Ha a patronus valamely perét elvesztette s pénzbírságra ítélték, a bírságot a clienseknek kellett kifizet- niök: »privatarum quoque lítium perditarnm aesíiinationes et mulctas pub- licas pecuniarias pro ipsis proprio aere dissolvere, pecuniam non mutuo, séd referendae gratiae causa dantes.«**) Ha a patronus valamely hivatalt akart elnyerni s ezt csak pénzáldozatok árán tehette, ezek is a cliensek vállaira nehezedtek, továbbá hozzá kellett járűlniok azon kiadásokhoz is, melyeket az elnyert hivatalnak ellátása okozott: »in magistratibus, honoribus, aliisque publicis impensis, sum- ptuum participes esse, non secus ac genere coniunctos.***) Ha e kölcsönös kötelességeket tekintjük, úgy találjuk, hogy minden gens egy-egy szorosan egységes, élő szervezet volt, melyben bármelyik tagnak baját a többiek is mind megérezték s teljes hűséggel, közös erővel orvosolni igyekeztek. Jóllehet a családban vagyona tulajdonképen csak a családfőnek volt s így a gensekben is csak a családfőknek, mégis bizonyos tekintetben vagyonközösségben éltek, mert a családfő vagyonát a szükséghez képest mindegyik tag igénybe vehette s igénybe is vette. Egy teljes jogokkal bíró s több jogtalan, de szabad embernek, illetve polgárnak kölcsönös védelme s kölcsönös gondoskodása egymásról megállapított kötelességek szerint, ez jellemző sajátsága tehát a clienteláuak, amiért is ezt az elmondottak alapján röviden úgy határozhatjuk meg, hogy a clientela a patronusnak és clienseknek a gensek körében való szerves egyesülése kölcsönös védelem s gondoskodás czéljából, mi részint törvények, részint a szokás által meghatározott kötelességek teljesítésében nyilatkozik meg. *) Dión. n. 10. **) Dion. II. 10. Livius V. 32, 8 ; XXXVIII. 60. 9. ***) Dion. II. 10.
