Evangélikus egyházkerületi lyceum, államilag segélyezett főgymnasium és bölcsészet-theologiai főiskola, Sopron, 1900
15 Ilyenek voltak a szolgák és a cliensek. Ezek is részt vettek, habár nein is active a család cultusában s épen ezért ismerték el őket a család tagjainak. S ennek a családnak együttélése pótolta ama kezdetleges viszonyok között a még kifejlődve nem lévő társadalmi és állami életet, úgy, hogy minden család elkülönülve a többitől, magában egy-egy kis állam volt. Királya volt a családfő, ki ép úgy uralkodott felette, miként a király az ókori államon: bírája volt a család összes tagjainak s élet-halál ura. 0 viselte egyúttal a főpapi tisztet is. ő mutatta be a szokásos áldozatokat a házi isteneknek. Övé volt a család egész vagyona s őt illette a fiák összes keresete. Ez az elzárt család nem bomlott fel részekre akkor sem, midőn a fiúk felnőttek s külön családokat alapítottak. Egyesülve maradt a gen- sekben — nemzetségekben, melyeket azok alkottak, kik egy közös őstől származtak. így tehát a gens nem volt egyéb, mint maga az egy, vagy több ágból álló család. Az egyes genseknek is megvolt a maguk külön cultüsa, mely őket másoktól elválasztá nemcsak az életben, hanem a halálban is a külön temetkező helyen. E családokban és gensekben éltek, ezekhez tartoztak a cliensek kezdetben bizonyára ép oly súlyos alárendeltségben, mint a szolgák. Örökre a családhoz, illetve genshez voltak kötve s attól meg nem szabadulhattak. A családfő nekik patronusuk volt, mely elnevezésnek a pater — atya — szóval való szoros összefüggéséből a viszony bensőségére lehetne ugyan következtetni,*) ha a pater szó is kezdetben nem inkább a család urát jelentette volna.**) A mily teljes hatalommal rendelkezett a családfő a család tagjai felett, ép oly teljes hatalommal rendelkezett mint patronus cliensei felett is. De mégis volt, ami e feltétlen hatalmat némileg korlátozta s azt merev önkénynyé válni nem engedte, ami a cliensnek is némi tekintélyt adott, ez volt a vallás, a családi cultus. A cliensnek is ugyanaz a tűzhelye, ugyanazok az ünnepei s ugyanazok a szertartásai, mint a patronusnak. E vallásos közösség jeléül viseli a család, illetve gens nevét s úgy tekintik, mintha annak adoptált tagja volna. Ám azért helyzete egészen más, mint a család többi tagjaié, patronusa fiaié, mert ezek, jóllehet az apa hatalma alatt állanak, egyébként azonban szabademberek s később, midőn az állam kialakul, jogokkal bíró római polgárok, kik jogaikat személyesen gyakorolják. Ellenben a clienseknek megvan ugyan a személyes szabadságuk, de jogaik, különösen politikai jogaik nincsenek, *) Dionys. II. 9. és 10; Plutarch. Bomulus 13; Lydus de mag. I. 20; Festus: Pat- roni p. 253. **) Füstéi do Coulanges: Az ókori község. Ford. Bartal A. Budapest 1883.
