Evangélikus egyházkerületi lyceum, államilag segélyezett főgymnasium és bölcsészet-theologiai főiskola, Sopron, 1898

10

Sztárai Mihály a szentirás szavaival fenyeget:

»Sirás-rivás és nagy fogcsikorgatás,

A pokolban lészen örök kínlódás.«')

Szkárosi Horváth Endre, ez az erővel teljes költő is megfenyegeti őket:

»Atkozott, ki bízik önnön erejében,

Erős városában, temérdek kincsében,

Mert fogságban esik és nagy szégyenségben.

Példátok volna nektek Móré László,

Ki nagy hires vala, mert vala kóborló,

Immár török kézben az kegyetlen dúló.«2)

Majd türelmét veszítve igy pöröl :

Te magyar nemzet, kemény nyakú vagy és igen süket vagy, Nagy sok jó tanács, isteni beszéd rajtad semmit nem fog,

De majd meglátod, miképen jársz, ha az Isten elhagy!«3)

Kijut a gúnyból, feddésből a papoknak is; világiaknak és szerzeteseknek egyaránt. És nem minden alap nélkül. A papok megszűntek azok lenni a magyar szellemi élet történetében, a mik eddig voltak, az igaz vallásosságnak, tiszta erkölcsnek őrei, a közmivelt- ségnek terjesztői, az irodalomnak, tudományosságnak buzgó munkásai. A világiak igen is elvilágiasodtak. Magyari Írja: »A papok elhagyván tiszteket urakká lőttének. Kővárakat, városokat, falvakat, jobbágyokat bírnak, földi fejedelmek módjára hadakozó seregeket tartanak, szentségeknek, nagyságoknak hivattatnak. Esznek, isznak, tobzódnak, hintóbán, székben, lektikában hordoztatják magukat és mint urak mindenben kedvükre élnek és mégis Apostolok.«* 4) A zárdák a könyvnyomtatás mind nagyobb elterjesztésével többé nem a tudo- mánymivelés, könyvcsinálás fészkei; falaik között a tétlenség, az anyagiakban való elmerülés és annak folytán erkölcstelenség üt tanyát. >A barátok csak Istent boszantják henyélésükkel, kiknek istenük az ő hasuk és minden szentségeket pénzért mutogatnak.« Mondja róluk - Magyari s hozzá teszi: »kész kenyérevő, hashizlaló s lélekvesztö csalárd atyák.«5)

') Poenitentiáról és Hitről.

5) A fejedelemségről.

:i) ’rsten irgalmasságáról.

4) Magyari: I. 28. 1.

5) U. az I. 26. és 27. 1.