Evangélikus egyházkerületi lyceum, államilag segélyezett főgymnasium és bölcsészet-theologiai főiskola, Sopron, 1898

— 12 —

létünkben is, különösen a segédlelkészi hivatalok betöltése körül, mind inkább érezhetővé lesz a lelkészhiány. Már a mait évben utaltunk e komoly tünetre s annak okaira. Felhívtuk erre az egyházi hatóság figyelmét is, nyomatékos hangsúlyozásával azon tapasztalásunkon alapuló kérelemnek, hogy a theoi. hallgatóknak az anyagi gondok nyűgöző hatalma alul való felszabadítása s annak lehetősi- tése végett, hogy a vagyontalan ifjak előtt a theol. pálya nagyobb anyagi áldozatok nélkül megnyíljék, az eddiginél nagyobb mérvű segélyezésről gondoskodjék,

Az égető kérdés, alig hogy napirendre került, hála a jóságos Istennek, reményeinket meghaladó módon, közeledett megoldása felé. Ismétlődött, a mit hazai evang. egyházunk viszontagságteljes múltja annyiszor igazol: egyesek áldozatkészsége, buzgósága, a magánjótékonyság veti meg szilárd alapját azon üdvös intézményeknek, melyeknek létesítése az önkormányzat dicső jogát gyakorló, de az önfenntartás nehéz kötelességét is teljesítő gyülekezetek részéről óriási akadályokba ütközik.

Dr. Haubner Rezső, az egyházkerület 1846 — 1866-ik években volt nagynevű föpásztorának méltó fia, Sopronban 1898. máj. 22-én ft. s mélt. Gyurátz Ferencz püspök űrhoz levelet intézett, mely fényes bizonyságul szolgál a megelőző állítás igazolására. Emlékezet s örök hála okáért hadd foglaljanak itt egész terjedelmükben helyet az evangéliumot tolmácsoló sorok :

»Nemzeti életünk felébredésének és emelkedésének félszázados évfordulóján háladatos szívvel tekintünk a múltba, azon dicsóül- tekre, a kik érettünk annyit tettek, oly sokat áldoztak. Megváltóink voltak ók, a kiknek kegyeletes emlékére mi is tartozunk áldozni. Ily tisztes kötelesség maradt reám is, atyám bold. Haubner Máté superintendens után, a ki mint »ama jő pástor« egyházát szerette mindenek felett, melynek vallása vezérelte őt mindenkor a tiszta hazaszeretetben. Ezen jelmagasztalt lélek nyilatkozik meg ma is és szól hozzánk ezen válságos időkben azon főpásztori üdvözlő iratában, melyet mmt superintendens i8j8. advent vasárnapján intézett lelkésztársaihoz, a kiket az azokban foglalt igazainak letéteményeseivé tett. Vajha megértenők őt ma is! De eljött az idő, a melyben kell hogy bizonyságot tegyek abbeli szeretetéről és jóvoltáról, hogy testet öltsön ezen ige, melyet egész életében fennen hirdetett.