Evangélikus egyházkerületi lyceum, államilag segélyezett főgymnasium és bölcsészet-theologiai főiskola, Sopron, 1898
— 22 — 4. A reformdczió korának hangulata a magyar irodalomban. Olvasta Vojtkó Pál fógymnasiumi tanár. 5. Stein Károly: »A 103-ik zsoltár.« Motett, előadta a tanító" képző-intézeti énekkar. A király, félszázados fejedelmi uralkodásának jubileuma alkalmából deczember hó 2-án a soproni egyházközség- által rendezett hálaadó istentiszteleten testületileg jelent meg a tanári kar az ifjúság élén. Április hó 11-én pedig külön ünnepelte a templomban az egyházkerület három soproni tanintézete az 1848-ki törvényalkotások dicső emlékét, mely alkalommal az ünnepi hangulat az intézeti exhor- tátor lendületes beszédében s a »Népek hatalmas Istene« kezdetű szép ének és a Hymnus magasztos akkordjaiban jutott megfelelő kifejezésre. Az évzáró ünnepély, az intézeteink jól tevőinek emlékére rendezett hálaünnepély Ível kapcsolatban, junius hó 19-én a lyceumi torna- csarnokban fogja ez évben utólszor egybegyüjteni az iskolánk kötelékéhez tartozó összes családtagokat. A megállapított műsor a következő: 1. Stein Károly: »100-ik zsoltár.« Előadja a tanitóképzö- intézeti énekkar. 2. Beszéd. Mondja Berecz Gábor 3. évf. theol. hallgató. 3. Kreutzer: »Üdvözlő.« Énekli a fögymnasiumi vegyeskar. 4. Búcsúszó a távozó ifjúsághoz. Mondja Poszvék Sándor lyceumi igazgató. 5. »Miatyánk.« Előadja a tanitóképzö-intézeti énekkar. 6. Hálaadó imádság. Mondja Hetvényi Lajos intézeti exhortátor. 7. Közének. (Kis énekeskönyv 117. sz.). 8. Végül hálás köszönettel számolunk be a különböző intézeti czélokra befolyt kegyes adományokról. Fényes tanúságot tesznek ezek azon lekötelező rokonszenvröl és kegyességről, mely negyedfélszá/.ados lyceumunknak a hazai mívelódés s az egyház érdekében kifejtett munkássága iránt mindig nyilvánult s mely a lefolyt iskolai évben is a szeretetben munkás hit nemes áldozatkészségében jutott kifejezésre. Jóltevőink sorában első helyen említem néh. Kleeblatt Hermann 1877. szept. 13-án elhunyt volt lyceumi tanárt s bold, nejét szül. Kropf Erzsébet asszonyt. 1877. augusztus hó 14-én kelt közös végrendeletükben vagyonukról oly módon rendelkeznek, hogy az a túlélő házastárs halálától