Evangélikus egyházkerületi lyceum, államilag segélyezett főgymnasium és bölcsészet-theologiai főiskola, Sopron, 1898

13

»Sírván, hozzád mi óhajtozunk és felszőval kiáltunk«.1)

»Istenem, Urain, kelj fel immáron és mutasd meg magadat !«2)

»Ments meg minket keserűségünkből.«

»Vigasztald meg az mi siralmunkat !«3)

A legöszintébb, a legteljesebb bűntudattal és bűnbánattal borulnak az Ur színe elé, vallván :

»Megérdemeljük, Uram Isten, e büntetést, mert elhagytuk a te parancsolataidat!«4)

». . . elfeledtünk tégedet.

Szivünkbe tettünk isteneket.

Bálhoz emeltük kezeinket.

Teremtő Istent megutáltunk,

Igaz tiszteletet elhagytunk.

Különbet, különbet találtunk.«5)

»Köztünk meghasonlánk, irigység, gyülölség Mi köztünk támada . . .«°)

Látván és elsorolván a bűnök sokaságát elszörnyednek. A bűntudattal és bünvallomással együtt támad fel bennük a bűnnek megutálása:

»Bánjuk és siratjuk hitetlenségünket,

Esmérjük bűnünket, mostan megutáljuk

Mint fertelmességünket . . .«7)

A bűn terhe alatt egy pillanatra megtántorodnak, pörbe- szállnak. Talán már egészen elfordult az Ur, talán nincs már remény a szabadulásra ?

»Te most elvetöttél minket,

Elhagytad az mi seregünket!«

') Radán Balázs : Háborúságnak idején való könyörgés.

2) Sztárai X. zsolt.

3) Batizi András.

4) Magyari: IV. 188.

’’) Batizi András: XLIV. zsolt.

6) Farkas A.: A zsidó és magyar nemzetről.

7) Szegedi Istv.: Magyaroknak siralma. R. M. K. T. VI.