Evangélikus egyházkerületi lyceum, államilag segélyezett főgymnasium és bölcsészet-theologiai főiskola, Sopron, 1895

82

láthatunk. Innét a »Mézes-forráshoz« igyekeztünk, csalódásunkért kárpótlást remélvén. S azt csakhamar meg is kaptuk, mert drago- manunk — vezetőnk — eltévesztvén az utat, majdnem két óra hosszat nyargalásztunk össze-vissza korgó gyomorral s bosszús ajakkal a fensik egyik homok-körvölgyéből a másikba. Végtére a helyes útra tértünk s csakhamar a »Mózes-forrásának« nevezett sziklaszurdokhoz értünk, a melynek fenekén hajszálvékony vizér dicsekszik : hogy ö forrás. A viznek semmi köze sincs a népszaba- ditó Mózeshez. Itt ebédeltünk — ozsonnakor. Természetes, hogy hazafelé víg hangulatban koczogtunk. A menet élén haladván, már közel a városhoz abban a szerencsében részesültem, hogy egy egyiptomi sakált láthattam, a mint a sziklaomladékok közt bujkálva tovaosont. — A szikla-fensik széléről, különösen alkonyaikor, se szóval, se ecsettel vissza nem adható, páratlanul jellegzetesen szép képben gyönyörködhettünk. Szemben velünk, a Lybiai-sivatag peremén immáron szétterült estipir bíborának aljában, a Nílusból felszálló párák ibolyaszinü fátylától takarva nyugszanak a pyramisok sötét alakjai. Alattunk pedig, egészen a Nílus ezüstösen csillámló viz szalagjáig, terül el a város tarka háztengerével s karcsú mina- rettes és kupolás mecsetjeinek töméntelenségével. A város felett lassú szárnycsapással össze-vissza eveznek s minarett vagy sudárfa tetején levő gazos fészkükbe sietnek Egyiptom legtolakodóbb ragadozó-madarai, az élösdi kányák — Milvus parasiticusok.

Mire a hotelünkbe értünk, kigyulladtak már a város világító- gázlángjainak ezrei.

Az ó-egyiptomi emlékek tüzetes megtekintésén kívül nem feledkeztünk meg az arabvilág alkotásainak maradványairól, a város jelenlegi kulturintézeteiröl és egyéb érdekes látnivalóiról sem.

Az arab-épitészet legkorábbi idejéből való imahely mintája — az A m r mecsetje. A legrégibb időben az arabok imahelye nem épület, hanem csak egy fallal köritett s oszlop- és pillérfolyosókkal szegélyzett udvar volt. A főbejáró mellé két, a pálmára emlékeztető karcsú tornyot — minarettet — emeltek, amelyeknek magas karzatáról a mueddin hívja hangos énekkel imára a híveket. A sátrukra emlékeztető kupolát az arabok csak később vették át a byzancziaktól. Az oldalfalakat ékítő arabeszkek s a cseppkőd iszit- mények, a melyek az arab épiiletdiszitő művészetnek jellemző eredetiségei, az Amr mecsetjében még nem fordulnak elő. A mecset