Evangélikus egyházkerületi lyceum, államilag segélyezett főgymnasium és bölcsészet-theologiai főiskola, Sopron, 1895

A nyolczadik teremben vannak kiállítva az ősrégi egyiptomiaknak aranyból, ezüstből, zománczbúl és drágakövekből készült ötvös munkái. Ámulattal szemléljük ezen páratlan királyi kincseket, melyeknek megbecsülhetetlen értéket nemcsak a nemesfémnek s az ékköveknek nagy tömege s a tisztes kor —, hanem a munkának nagy művészi tökélye is ád. Külön-külön szekrényben láthatók Aah- hotep királyné és két fóherczeg-leánynak az ékszerei. Drágakövekkel, és gyönyörű zománezczal diszitett koronák, karpereczek, nyaklánczok, mellékek, legyező-nyelek és bijouteriák dús választéka kápráztatja szemünket.

A többi termek is tömve vannak nagybecsű, nemcsak a pharaók, hanem a Ptolemeuszok és a római császárok korából is származó tárgyakkal.

A gizehi és szakkarai elsőrendű nevezetességek megtekintése után kirándultunk még a városhoz közel fekvő heliopoliszi obeliszk- hez, az el-matereji máriafához, a struczmadár tenyésztő-telephez és a Dzsebel-Mokattam köves homokos sivatag fensikján levő megkövesedett erdőhöz és Mózesforrásához.

Másfélórai kocsizás után érkezünk meg a Kairótól északra fekvő, »Ra« napisten ősrégi városának —• Helio polisznak — a helyére. Temploma a napisten ősrégi kultuszának volt szánva. A mythosz szerint itt égette el magát ötszáz évi időközökben az újra feltámadás jelképe, a phönixmadár, hogy hamvaiból megifjodva keljen ki. A régi dicsőségből nem maradt egyéb, csak a körfal, egy rom töredéke és egy párját vesztett obeliszk. Az I. Usertesen pharaónak ezen négyszögletes, hieroglyph-irással ékített hiroszlopa a legrégieb- bek közé tartozik s 20 m. magas. Tövét most Nílusi iszap borítja, s ugyanezen nivelláló anyag uralkodik a hajdan hirneves tájon is.

Az obeliszktöl csekély távolságra, Kairo felé fekszik M a t a- rij.e nevű falu, melynek egyik kertjében, elkerítetten, magában áll egy vén redves sykomorusfa. A fának semmi köze a hozzá tapadó legendához, mert az 1665-ik évben itt elpusztult elődje volt az a fa, melyről a hit azt tartotta, hogy árnya alatt pihenést talált a csecsemő Jézuskával menekülő istenanya — Mária. A kert végében van egy forrás, melynek vize a többi alsó egyiptomi források vizétől eltérően édes és iható. Hajdan állítólag ezen forrás közelében is nőtt ama balzsamfa, melynek kicsorduló nedve adta a gileádi balzsamot.