Evangélikus egyházkerületi lyceum, államilag segélyezett főgymnasium és bölcsészet-theologiai főiskola, Sopron, 1895

16

táskánkat kezünkből szemtelenül ránczigáló suhanczokat erélyes gesztussal és hanggal nyakunkról lerázva, nagy érdeklődéssel lépünk be a számunkra reservált másodosztályú kupéba, A kocsiba a szószoros értelmében belépünk s nem felszállunk, mint minálunk. Az induló vonat ugyanis az emelkedett perron előtt levő bevágásban, a perron széliéhez közel áll s igy abba kényelmesen beléphetünk. A kupé elég kényelmesen van berendezve s a két végében elkülönített fülkék vannak — izlamhitü nők számára. A kitömött ülések porszinü bőrrel bevonvák s az ablakok, üvegen kívül, még napellenzö s pormentesitö zsaluzinnal is el vannak látva.

A lármás környezettel éles ellentétben, a vonat csendesen, fülsértő sípolás s a mi Pokrócz Adámjaink »mehetje« nélkül indul el.

A sötét barna arczu, vörös tarbusos, kék bluzos és j)iros hajtókás vasúti kalauz kifogástalan fehér ingplasztronú és galléru, mosolygós arczu fiatal gavallér, ki jegylyukasztó szerszámát s nyelvét egyforma ügyességgel mozgatja. Franczia-, angol-, olasz-szó nála egyaránt értelmes fülre talál; kérdésre örömest felel, sőt még magyarázattal is megtoldja szívesen.

Amint a városból kiértünk, azonnal szemközt találjuk magunkat a Maryűt mocsár szennyessárga, nyugaton és délnyugaton a szemhatárba olvadó, tengernyi nagy vízfelületével. Ezen mocsár legnyugatibb szeme ama parti mocsárláncznak, mely Egyiptom északi part- mellékén, Alexandrától egészen a Szuezi csatornáig, a tengertől csak keskeny, alacsony partszegély által elválasztva, húzódik. Nyugatról keletre haladó sorrendben Maryűt-, Abukir-, Edku-, Burlus- s végül Menzale mocsara következik. Valamennyi közt az utóbbi legnagyobb, 2500 négyzet kilométernyi vízfelületével.

Kezdetben hosszú, mesterséges töltésen, az édesvízi csatorna közvetlen közelében haladunk. Jobbra Maryűt-, balra Abukir mocsara kisér nagy kiterjedésű nádasaival és ingoványaival.

Szemem pillantása messze járja be a síkvizeket s kémlelve hatol be a hajlongó, zizegő nád mélyébe; de hasztalan minden erőlködésem ; ama madár sokadalom, melyet képzeletem több leírás nyomán lelki szemeim elé oly élénken állított: nincs sehol. Csupán nagy elvétve itt-ott kap szárnyra hangos rikkantással egy-két sarkantyűs bibicz — Hoplopterus spinosus; — avagy távoli puskaropogáshoz* hasonló zajjal igyekszik tova, a vízfelületét lábaival paskolva, a