Evangélikus egyházkerületi lyceum, államilag segélyezett főgymnasium és bölcsészet-theologiai főiskola, Sopron, 1894

8

Az evangeliomi szellem nem alkotott oly külső egyházat, mely az egész világra terjedne ki. Csak lelki kapocs, a hit köteléke fűzi egymáshoz a különböző országok evangeliomi híveit. A protestantizmus csak nemzeti egyházakat alkotott, mindenütt az államban a nemzethez simul, egybeolvad vele, azért valódi evangeliomi tudomány csak nemzeti lehet.

Az evangeliomi szellem nem foglalja le egyoldalulag az embernek egyik vagy másik szellemi erejét, nem akar csak egyháztagot, állampolgárt, tudóst nevelni, hanem embert, egész embert, embert akar nevelni a szó legdicsőbb értelmében, ki mint hazafi, mint egyháztag, mint tudós emberül megállja helyét.

„Sokat vettünk!“ A néma kövek hirdetik főiskolánknak dicső szellemi hagyományain kiviil a szeretetben munkás hit csodadolgait is. — Légió azok száma, kik nemes, önzetlen, lángoló lelkesedéssel rakták le adományaikat az alapra, melyre a tudomány ama csarnoka épült. Elvonulnak lelki szemeink előtt a múlt dicső emlékei s egybeolvadva a jelennek magasztos tüneteivel, egy jobb, boldogabb jövő reményét keltik szivünkben. — Légy áldott, te soproni gyülekezet, ki mint hegyen épült város, a hazai egyházak közt tündökölsz, — Hitbuzgalmad veté meg alapját kedves intézetünknek, hitbuzgalmad tartá s örizé meg híven három századon át apáink e féltett örökségét. Valameddig ama falak állanak, hirdetik a hűséget, melylyel egyházunk Sionját fölépíted, a megpróbáltatás napjaiban megtartád s felvirágoztatád.

Áldott légy te dunántúli egyházkerület, ki oltalmad, védő szárnyaid alá fogadtad a gyermeket, midőn szülő anyja, szemben a kor fokozódó igényeivel, érezve erejének korlátoltságát, nehéz szívvel bár, de bizalommal tette le karjaidba. Semmi áldozattól vissza nem riadva, önmegtagadással neveléd fel s ma büszkén mutathatod be a világnak.

Áldott legyen Urunk, Királyunknak bölcs kormánya, áldott e szép városnak nemes törvényhatósága. Ha főiskolánk történetének lapjai megörökítették a könnyeket, melyek szomorú napokra emlékeztetnek, az a lap, mely a ti áldozatkészségtekről szól, csak a hálás öröm, a lekötelezettség érzelmeit tolmácsolja.

„Sokat vettetek — sokkal tartoztoku! Midőn a kövek kiáltó szava megújítja szivünkben az áldásteljes múlt emlékét, felhívja figyelmünket a jelen iránt tartozó komoly, szent kötelességre is. —