Evangélikus egyházkerületi lyceum, Sopron, 1893
6 tanári nyugdíjintézet kötelékéből kiválva, az állami nyugdíjintézetbe lépnek be. Az egyházkerület befizeti helyettük a járulékokat mindazon jogok biztosítására, melyeket alapszabályaink értelmében az egyházkerület irányában támaszthatnak; ellenben azon új kedvezmények után járó kötelezettséget, melyeket a tervbe vett állami nyugdíj intézet számokra biztosit, saját magok teljesitik. E szerint tanári nyugdíjintézetünk megszabadul a nyugdíj-teher nagy részétől; viszont uj terhet vállal, menynyiben a kötelékéből kilépő tanárok helyett, az eddigi igényeik arányában az állami nyugdíjintézet javára fizetendő járulékokat, saját jövedelméből fedezi. A theol. tanárok, miután ők az állami nyugdíjintézetbe be nem léphetnek, nyugdíj-igényeik érvényesítése tekintetében, ezután is a fötanodai tanári nyugdíjintézetre, illetőleg az egyházkerületi gyámoldára lesznek utalva. A lyceuiüi ifjúság egészségi viszonyairól e helyen, hol csakis a mind két (főgymnas. s theologiai) intézetre egyaránt vonatkozó fontosabb adatok közlésére kell szorítkoznunk, megjegyezzük, hogy a helyi közegészségügyi hatóság, a városunkban hónapok óta járvány- szerüen uralkodó vörheny s difteritisz-betegség korlátozása végett, az összes népiskolai intézeteknek néhány hétre való bezárását eszközölte. A mi tanintézetünk azonban, hál’ Istennek, zavartalanul s akadálytalanul folytathatta működését. Fordult ugyan elő lyceumunk épületének falain belől is, a lyc. könyvtáros családja körében, kát vörhenyeset, de intézeti orvosunk az érdekelt családdal egyetemben megtette a szükséges elővigyázati intézkedéseket. Nyolcz héten át voltak az ifjúság elől elzárva az épület azon részében levő helyiségek (nagyterem, könyvtár), melyekben a betegségi esetek előfordultak s csak kellő tisztogatás s fertőtlenítés után vettük ismét használatba. Ezen idő alatt a helybeli templomban tartottuk — a soproni gyülekezet elismerésre méltó engedélyével — az ifjúsági istenitiszteletet. Az erkölcsi és vallásos élet fejlesztése s ápolása végett minden vasár- s ünnepnapon testületileg vettünk részt, úgy a templomban tartott magyar gyülekezeti, mint egyéb napokon a nagyteremben tartott ifjúsági istenitiszteleten. Azon kívül szokás szerint kétszer, nevezetesen a tanév elején és végén, éltünk az úri szent vacsorával, mit külön áhitatossági gyakorlat, a deprecatió előzött meg. Ugyan e czél érdekében rendeztünk október hó o 1-én a reformatio, s május hó 31-én az intézeti jótevők emlékére ünnepélyt. Az
