Evangélikus egyházkerületi lyceum, Sopron, 1892
59 2. A főiskolai ifjúsági gyámintézet, melynek czélja szegénysorsú ev. gyülekezetek s egyházi intézetek gyámolitása, kiterjed az egyházkerületi tanítóképző-intézet s az ezzel kapcsolatban levő gyakorló-iskola növendékeire is. Az ifjúság kebelében rendezett gyűjtés utján szerzett önkéntes adományokkal járul azon magasztos eszme megvalósitásához, melyet a magyar egyetemes evang. egyházi gyámintézet tűzött ki czélul. Az egyházkerül, s egyetemes gyámintézetnek közvetve, a tanári karnak közvetlen számol be évi működéséről. Elnöke e. i. Poszvék Sándor lyceumi igazgató. A lefolyt évben volt jegyzője : Seybold Károly, pénztárosa Rozsondai Józs. theol. hallgatók. Ezek, a főgymnasium 4 felső osztálya, a theol. és tanítóképző-intézet 3—3 növendéke által alakított bizottság közreműködésével végzik az ügykezelést. Minthogy a múlt évi értesitőben csak az 1890/1-ki eredményt közölhettük, ezúttal két évről, t. i. az 1891/2. s 1892/3-ik iskolai évekre vonatkozó adatokat ismertetjük. Bevétel: 1890/1. végén pénztári felesleg 32 frt 08 kr.; kamat a pénzkészlet ideiglenes gyümölcsöztetése folytán 4 frt 21 kr. ; adományok gyűjtés utján (20 frt 49 kr. hátralékkal együtt) 166 frt 72 kr.; gyámintézeti beszéd elárusitásából 80 kr., összesen 203 frt 81 kr. Kiadás: az egyházkerületi gyámintézeti pénztárba beküldetett 48 frt 30 kr.; segélyezésre fordittatott (az országos protestáns árvaház 20 frt., a tanítóképző-intézet „emlékalap“-ja 25 frt 50 kr., az e. e. e. gyámintézeti „Leopoldianum“ 10 frt, a dunaföldvári egyházközség 20 frt, a bakony-szentlászlói 20 frt, a veszprémi 15 frt, a kölesdi 10 frt, a borjádi 10 frt, a Fricke szoboralap 10 frt, a brailai ev. ref, gyülekezet 2 frt, =) 142 frt 50 kr., egy takarékpénztári betétkönyv 9 frt 10 kr., összesen 190 frt 90 kr. A 12 frt 91 krnyi felesleg a jövő évre tartatott fenn. d) Főiskolai tápintézet (alumneu m). Czélja ezen áldásosán működő intézetnek, melynek jótéteményét az egyházkerül, tanítóképző intézet növendékei is élvezik, a tanuló ifjúságnak élelmezéséről oly módon gondoskodni, hogy az ifjú testi-lelki fejlődésének legfontosabb tényezője, az egyszerű, de észszerű táplálkozás, érvényesüljön a nélkül, hogy az a szülők, különösen a szegénysorsu szülők anyagi erejét meghaladó áldozatot igényelne. Kivált az utóbbiakra való tekintet volt is mindig, lesz is mindig mérvadó, midőn tápintézetünk fejlesztésének fontos kérdése van napirenden. Ez indította az iskolafenntartó egyház- kerületet arra, hogy a tápintézeti növendékek által fizetendő teljes dijat a múlt évben 60 írtra emelte. Csak igy lehetett az élelmezés javítása meltett, a valóban szegény tanulók számára az évi dijat helyzetőknek megfelelőleg leszállítani, illetőleg egészen el
