Evangélikus egyházkerületi lyceum, Sopron, 1892

I.

A lyceum ez évi történetére vonatkozó adatok.

Az 1892/3-iki iskolai évet, melyről ez igénytelen sorokban beszámolunk, szeptember hó 5-én szokott ünnepélyességgel nyitottuk meg. Buzgó áhitat hangján szállott ég felé úgy a nagyszámú ifjúság, mint az uj fontos munkára egybegyült tanári kar ajkairól a »Jövel Szent Lélek Ur Isten«; megilletődött szivekből emelkedett a világosság atyjához az áldást esdő fohász, melylyel buzgó exhortátorunk a pillanat jelentőségének méltó kifejezést adott. Kérő szóval léptünk az uj tanév küszöbére, — hálaadó szóval búcsúzunk tőle azon reményben, hogy véges erőnk munkája, jó Istenünk segedelmével, nem volt hiábavaló.

A lefolyt iskolai év intézetünk történetében, lyceumunk fejlődése utján, a szokottnál mélyebb nyomokat jelez. Évkönyvében néhány oly mozzanatra akadunk, mely ez ősrégi tanügyi szervezetnek a haladó korral lépést tartó fejlődését s megizmosodását van hivatva eszközölni.

Ily kidomborodó mozzanat azon jelentékeny változás, mely intézetünk igazgatásában, a fenntartó testület bölcs intézkedése folytán ment végbe. Egyrészt a hazai tanügy sajátos fejlődése a múltban, másrészt a magyar evang. egyház sajátos történeti viszonyai tükröződnek vissza azon alakokból, melyekben a múlt századokban keletkezett, úgynevezett »főiskoláink« a közoktatásügy dicső missióját teljesitik. E viszonyok ismerete nélkül az újkor fia előtt megfejthetlen rejtély marad azon sajátszerü jelenség, hogy mindazon ősrégi protestáns tanintézetek, melyek a tudományos, a classikus-humanistikns műveltség közvetítését tűzték ki czélul, egykor kevés kivétellel a magasabb tudományos szakoktatásnak is állottak szolgálatában. Erre utalnak a hagyományos nevek; collegium, lyceum, főiskola. E hagyományos neveket híven megőrzött intézetek, részben most is kiterjednek bölcsészet-theologiai, vagy jogi, illetőleg mind két tanszakra, részben