Evangélikus egyházkerületi lyceum, Sopron, 1891

a keblet, — ott most derült arcz áll előtted s szabad szó munkára hiv.

És ez a nemzet a szabad szó hivását megértvén, hatott, alkotott. — Ott hol ezelőtt süppedékes s járatlan utak az ország szivéhez juthatást gátolák, ma az Alföld sik rónáin s a bérczkoszorúzta felföldön dübörgő gőzösök száguldanak s mint az ember testében az erek, az ország szivéből a vasút vonalak százai az ország különböző vidékeire elvezetnek. — Az előbb fékevesztett folyóink most sztik mederbe szorítva, prüsszögve hordják hátaikon e század csodálatos alkotmányát. — S mig előbb a hajós rettegve közeledett a dunai sziklacsoporthoz, ma Trajanus hires vaskapuja enged a szabad ember isteni elméjének.

És gyarapodtunk testben, és gyarapodtunk lélekben is. Azok, kik előbb mint az ország páriái bár röghez kötve mégis idegenek voltak, ma mint a haza szabad fiai nemes versenyre kelnek a volt kiválasztottakkal, hogy a hazát dicsövé, nagygyá tegyék. — És gyarapodtunk lélekben is; mert mig előbb századokon keresztül a magyar szó, édes anyanyelvűnk el volt felejtve s a nemzeti szellem bilincsekbe verve, — ma még az idegen anyanyelvű is büszkén vallja magát magyarnak s lelke egész hevével buzgó apostola lett a magyar nemzeti tudománynak, a nemzeti szellemnek.

A haza tehát felderült, a nemzet örül. — Az eskü, a melyet

V

ma 25 esztendeje ágyúk dörgése s harangok zúgása között, 0 Felsége, hazánknak 300 év óta legalkotmányosabb s legszeretettebb királya a nemzetnek ünnepélyesen tett, nem vala mint oly sokszor csak elhangzó, puszta szó, hanem királyi fogadás, a melyet szentül meg is tartott. — Király és nemzet ezen 25 év alatt emberi erőt felülmúló munkát végeztek, három századnak mulasztásait pótolván. Mert mig e század elején is a gazdag Kánaánnak népe szegény vala, ma öröm látni, mint kel versenyre a sokkal boldogabb nyugottal, mely mindég a béke áldásait élvezte.

És hogy ez ország annyi viszontagság után most a béke ölén anyagilag, szellemileg fölvirágzik, hogy a visszavonás után egyetértés honol a hon határain belül s az aggasztó tétlenség helyébe nemes munka lépett, — ezt neked köszönjük, dicső, szeretett királyunk, atyánk, ki letértél az elötteid által taposott útról s lettél nemcsak királya, legalkotmányosabb királya a mindég hozzátok szeretettel, hűséggel ragaszkodó nemzetnek, hanem lettél és vagy, a mi öröm-