Evangélikus egyházkerületi lyceum, Sopron, 1891

Ünnepi beszéd, Ö Felsége I. Ferencz József magyar királylyá koronáztatásának 25-ik évfordulója alkalmából.

Ünnepet ülünk ma, — ünnepet ül az ország! A természet mintha maga is részt kívánna ezen örömünkből, a tavasz lehellete kilebbent, a föld lehullatá dermesztő bilincseit. — S ezen tavaszi verőfényben nem a szokásos évi ifjúsági örömünnepnek hivó szózata hangzott szerte a városban; nem is az a vágy és kötelessógérzet, hogy a főiskola kebelében száz év óta csendesen működő ifjúsági »Magyar Társaság« ez évi eredményéről beszámoljon, gyüjté egybe ez alkalommal az intézet vezetőit és pártfogóit, az ifjúságot és barátait: — hanem egy szebb, nemesebb érzelem rezegted ma kebleinket, dobogtatja az egész ország szivét, — azon élő örömnek szent érzelme, hogy a hosszú, nehéz, sötét éj után egy szebb napnak éltető hajnalára virradánk, a mikor a gyászba borult nemzet elfogadva a neki nyújtott béke jobbot, fejedelmét Europa legszebb, legékesebb, Szt. István apostoli királyi koronájával diszesité. — 25 éve ma annak, hogy nemzet és fejedelem egymást megértve, egymással kibékülve, az alapjában megrendített ország visszanyerte nyugalmát, vissza legdrágább, legféltettebb kincsét — ezredéves alkotmányát. — És ez a nap örömnap nekünk, örömnap az országnak, de örömnap a dicsőségesen uralkodó felséges királyi családnak is.

Örömünnep e mai nap nekünk, az ifjúságnak, örömünnep az országnak. — Ha más esztendőkben, a mikor még rablánezokban hevert e nemzet s a zsarnokság vasvesszeje suhogott feje fölött, remény- s várakozástól dobogó kebellel vártuk e napot, a melyen ez itjak mint társaság itt baráti körben egy évi csendes de lelkes munkásságuknak gyümölcsét, szellemi zsengéiket bemutatják; ha máskor félő örömmel néztük a hangyaszorgalmat, a mint az itjak versenyezI.