Evangélikus egyházkerületi lyceum, Sopron, 1890
16 Mélyen tisztelt gyülekezet! Szomorú idő volt az, midőn száz évvel ezelőtt Kis János, a nép lelkesült fia, néhány rokonérzelmü társával egyesülve, megvetette »magyar társaságiunk alapját. Száműzve vala a palotákból az apák nyelve, legfeljebb a kegyelem kenyerén tengődött. A karok és rendek egy holt nemzet nyelvén tanácskoztak egy élő nemzet életbevágó ügyei, legszentebb érdekei felett. Az iskolában konyhai latinsággal akarták a római classicismus szellemét terjeszteni. Az előkelő körök társalgási nyelve a franczia, részben a germán volt, salonasztalaikat az ekkor már virágzása tetőpontján álló gall irodalom diszkötetei ékesíték. Hontalanná vált saját honában a magyar nyelv! Ez volt hazánk, nemzetünk legválságosabb kora, veszélyesebb a tatár, a török pusztítás korszakánál. Az alkotmányt felfüggesztheti az erőszak, de visszaállítja a nyelvében élő nemzet szívós erélye. De a mely nemzet saját kezeivel tépi szét a köteléket, mely a nyelvben honalapító őseihez, nemzeti szokásaihoz, nemzeti hagyományaihoz, szóval nemzeti fennállása alapjához fűzi: az saját kezeivel ássa meg sírját! Hála a gondviselésnek, a tátongó sír szélén nyíltak meg a magyar szemei. Idegen földről, a császári székvárosból, Bécsből,— ama lelkesült magyar gárdisták lángoló szívéből s gyújtó szavaiból áradt ki a hajnali fény; felrázta az alvókat azon mámorból, melybe merülve, hacsak a nemzet géniusza ki nem ragadja kezükből a fegyvert, öngyilkosságot követnek el. Távol az ország szivétől, annak nyugoti szélén, találkozik egy szép tehetségű, vasszor- galmu ifjú, ki látja, bámulja — előkelő társainál jobban látja — a sugárzó fényt, melynek napja Francziaországban kelt, de e fény az ő szemeit nem vakítja, tüze nem égeti lelki szárnyait; e fénynyel szemben látja egész ijesztő mérvében a homályt, mely hazájára, a nyelvét megtagadó nemzetre borul. Társulásra hívja fel ifju-barátait, szövetségre lépnek egymással; jelszavok: a magyar nyelv ápolása! Sajátságos tünemény! A haza szive, a vérkeringés középpontja, nem dobog, — a nemzeti Organismus egyik végtagja végzi ideiglenesen a szív functióját. Sopronban, e határszéli városban, hol magyar érzületüket idegen hangokkal tolmácsolák a polgárok, — itt alakul az első magyar irodalmi szövetkezet, itt nyer a nemzeti nyelv uj hont, gondos, dajkáló oltalmat. Kis Jánosunk e szűk
