Evangélikus egyházkerületi lyceum, Sopron, 1890
13 Az ünnep lefolyásának rendjét nem tüntetné fel híven vázlatom, ha elhallgatnám azt a rögtönzött kis mulatságot, melyhez ifjaink, a nap örömére, egy-két jóindulatú pártfogójok szives áldozókészsége folytán jutottak. Ez volna a Kis János emlékünnep széles, elnagyolt vonásokkal vetett képe s mig a lefolyása alkalmából elhangzott beszédek egyfelől a kegyelet mécsesét meggyujták és a letűnt száz esztendő mesz- sze téréit a látni vágyó szemek előtt bevilágiták, másrészt a jelenben kitartó férfias küzdelemre, hazafias munkára edzették meg szivünket. így ér össze a múlt és jelen mesgyéje, igy eresztik át gyökerüket a múlt elvetett nagy eszméi a jelen talajába s termik meg évtizedek múltán számunkra, kései unokáknak a históriai nagy tanulságokat; igy formálódik a ma és holnap a tegnap képére; igy bizonyul igaznak a latin példaszó: hodiernus dies est filius crastini. Dermedt kor zordon éjszakáján Szent oltárt vettünk itt körül, Élesztve lángját lankadatlan, Hogy hajnal keljen fényibfll; Kiolthatatlan lángolással Szeretni hont és nemzetet Nemes versenyben lelkesité Egymást vezérlő s vezetett. Sivár teréről a jelennek Lelkünk a fényes múltba szállt, Midőn szabadság koszoruzta Győztes csatán a hőshalált; Magas példáin nagyjainknak Rajongva csiiggött szellemünk, Nagyságok egy dicsőbb jövőre Szent biztosíték volt nekünk. A nemzet édes, drága nyelve Keblünknek féltett kincse volt, Buzgó imádság ihletése, Mit bölcs beszélt, költő dalolt. Ha egy-egy csillag fénye rezgeti Le ránk a gyászos éj alatt, Reméltünk, sirtunk, lelkesültünk — Szivünk belé majd megszakadt! A tanári karnak, mely ez ünnepies alkalommal legjobban érezte a társadalom részéről jövő erkölcsi és anyagi támogatás jelentőségét, Oh, kik jobb sorsban éltek, — ott hol Tisztán magyar szív, szó, szokás, Nem értitek, mit ért szivünknek Magyar szívből egy dobbanás ; Hogy értené, kit délben, este Színig tölt serleg s tál fogad, Mit ér a pusztán epedőnek Egy árva csepp, egy kis falat! Virágzó város, borral áldott Halmok szelíd lejtőinél, Rajongó, küzdő ifjainkkal Te hiven együtt érezél. Lelkes leányink ünnepinkre Derűt bozának s illatot, Nyelvben s szokásban bár nem egyek, A szívben egy tűz lobogott. Lobogj, lobogj csapongva vígan Szemben s kebelben égi láng, lm már pirulni kezd a hajnal, Melyről mi vágyva álmodánk ; Sopron hű népe; ifja, leánya, Oh tedd fényessé ünneped, S kiket felgyújtott tapsod egykor, Ma szívből tapsolnak neked ! Torkos László.
