Evangélikus egyházkerületi lyceum, Sopron, 1890

10

hiányzott a győri, pápai stb. gyülekezet és több közel eső egyh. község követe sem.

A kaszinó nagyterme zsúfolásig lett az érdeklődő díszes közönséggel; a kegyelet e nyilvános ünnepére hölgyeink is elhozták részvevő keblök rokon-érzelmeit. A programm, pontonként fokozódó érdeklődés közt ért véget. És a résztvevők nagy tömege, mely a bála ily ünnepies actusának lélek szerinti munkás tanúja volt, kegyeletes érzelmekben gyarapodva, a nemzeti művelődés százados eseményeinek felfrissített emlékezetével távozott.

A közebédig eső szabad időt arra használta fel a tanári kar, hogy az Akadémia és Kisfaludy-Társaság ünnepi követének üdvözletére sietett s örömmel hallá tőlük, mily jó néven fogadta mindkét országos intézet a főiskolai ünnepre való meghívást s mily kegyeletes érzelmek közt emlékszik Kis J. tagjára, ki a magyar irodalomnak félszázadnál tovább volt törhetetlen erejű munkása, s könyvtárra telő iratai utján a közmivelődés ernyedetlen apostola. Utánunk járt mindegyiknél a M. T. küldöttsége, melynek nevében Arndt János elnök mondott köszönetét az Akadémia és Kisfaludy-Társaság megtisztelő részvételéért; a M. T. történetének megirója Kovács Sándor tbeol. pedig szerény szavakkal ajánlá fel zsenge munkáját az illető intézetek könyvtárának.

Ezalatt a közebéd ideje elérkezett s a kaszinó kistermébe 150-nél többen gyülekeztek össze a vendégek. Asztal után a felköszöntők sorát R a d ó Kálmán felügyelő nyitotta meg a magyar királyt éltető szavaival; utána Karsay Sándor püspök, az Akad. és Kisfaludy Társ. küldötteit él tété; Heinrich Gusztáv a lyc. tanárokra ürité poharát; Domanovszky Endre előbb az ifjúságot, majd a soproni hölgyeket köszöntötte fel; Veres József a lyc. egykori tanára, most orosházi ev. lelkész és orsz. képviselő a M. T.-nak kívánt a második századra virágzást; Arndt János a M. T. volt elnökeiről, Schreiner K. dr. az egyli. kerület jelenlevő vezéreiről emlékezett meg; Poszvék Sándor lyc. igazgató a Kis-család résztvevő tagját Kis Gyulát üdvözölte; Malatidesz S. Domanovszky- hoz szólva, az egykori collegialis élet kedves emlékeit idézte fel. De ki győzné a röpke perez rögtönzött alkotásait, melyek az érzelem egy-egy gyöngyszemét villanták meg, mind hiány nélkül sorolni föl.

Az asztal örömeinek közepette, mikor a vig poharazás javában folyt s a jó kedv, az egyre beszédesebbé váló ajkak sürü áldomásai-