Evangélikus egyházkerületi lyceum, Sopron, 1889
a tanár az ifjakkal való minél gyakoribb s bensőbb érintkezés által. Nem is marad el ezen eléggé nem méltányolható nemes buzgóságnak üdvös hatása. Az ifjak tehetségeik különbségéből, a szülőik társadalmi s vagyoni viszonyaiból folyó ellentéten felülemelkedve, egymást becsülni, szeretni taulják. Szivünk mélyéből örültünk az V. gym- nasiumi oszt. tanulói azon nemes, elismerésre méltó buzgóságá- nak, mellyel a jobbmódu ifjak feleslegükből szives készséggel bocsátottak az illető tanárnak annyit rendelkezésére, hogy a tervezett kirándulásban velők együtt szegénysorsu tanulótársaik is részt vehettek. Áldja meg őket az Isten érette! ! Hogy egy közel 400 tanulóból álló intézet kebelében fegyelmi kihágások is fordulnak elő, azon senki csodálkozni nem fog. Kisebb törvénysértések, gyermekes viselkedés miatt gyakran kellett az illető osztálfőnek, illetőleg igazgatónak intő s dorgáló szóval, sőt büntetés kiszabásával is, közbelépnie. Súlyosabb kihágás azonban ritkán fordult elő s ez esetben az iskolai törvény szigorát érvényesítettük. Segédkezet nyújtott a fegyelem gyakorlásában az érettebb ifjúság körében nyilvánult egészséges közszellem is, azon erkölcsi becsületérzet, mely fellázadva a társak méltatlan magaviseleté ellen, megütközésével gyakorol testületi fegyelmet. A hazafias érzület táplálására a tanári kar megragadta mindazon eszközöket, melyek a paedagógia követelményeivel nem ellenkeznek. E czélból megengedte a márczius 15-iki ünnepély megtartását, mely úgy az „olvasó kör“, mint theol. „Győry Vilmos kör “által rendezve, a közönség meleg s lelkesítő részvéte mellett, a dicső eszmének megfelelő komolysággal s ünnepi hangulatban folyt le. Általában a tanári felügyelet alatt álló ifjúsági egyesületek, a nemzeti eszmeért való sz. lelkesedést, melyet a tanárok iskolai előadások alkalmával ébresztettek, fokozták s folyton fejlesztették. A valásos érzület ápolása s fejlesztése a tanári kar igyekezetének kiváló tárgya volt. A vasár- s ünnepnaponkint részint az intézet nagy vizsgatermében, részint a templomban tartott isteni tisztelet látogatása az összes ifjúságra nézve kötelező volt. Különösen az exhortátori állás szervezésének tapasztaltuk üdvös hatását. Az exhortátor által tartott isteni tisztelethez fűzött vallásos elmélkedések, egy magasabb szellemi műveltség után törekvő ifjúság benső szükségleteinek megfelelve, soha sem hangzottak el a nélkül, hogy építő, buzdító hatást ne tettek, a jelenlevő tanári kar s tanuló ifjak összetartozásának érzetét meg ne szilárdították volna. A konfirmácziói oktatásban az alsóbb osztályok növendékei közül számosán vettek részt. Az ifjúság s élén a tanári kar, a tanév elején és végén járult az Úr szent asztalához.
