Evangélikus egyházkerületi lyceum, Sopron, 1889
Kettős czél lebegett szemem előtt, midőn soproni lyczeumunk érdemekben gazdag igazgatója, nyugalomba vonult Müllnerünk rövid élet- s jellemrajzának megírására vállalkoztam. Az egyik a paedagogiai tekintet. Az erkölcsi eszme hatalma s diadala, a mint egyes kiváló férfiak életfejlődésében szemmel láthatólag nyilvánul, lehetetlen, hogy elvilágiasodott nemzedékünk tétlen pessimismusát meg ne ingassa. Az anathemák villámai nem gyújtanak, senkit meg nem ijesztenek: férfiatlan feljajdulásainkkal a „materialisticus“ áramlatot gátak közé nem szorítjuk. De a férfiú előtt, ki erejét. Idejét, életét, egész lényét az eszmény megvalósítására szenteli, tisztelettel hajol meg a mammon rabja is, tényleg elismervén azon eszme hatalmát, melyet az általa is tisztelt egyén képvisel. Másfelől magasb érdeknek is vélek szolgálatot tenni. Müllnerben a hazai protest, közoktatásügy legközelebbi öt évtizedének élő történetét üdvözöljük. A protest, egyházi és iskolai érdek, a hit és tudás egysége kölcsönöz személyiségének kiváló jelentőséget. Müllner Mátyás született 1818. február hó 7 én Medgyesen, Sopronmegyének e kies fekvésű kis községében. Üde és tiszta a légáramlat, melyet a közeli Fertő e vidékre leheli, paradicsommá alakítván azt, hol hullámzó vetések s díszes gyümölcsösök, gondosan miveit szőilők és sürü erdők vetekednek egymással az elsőség felett. Egészséges, szívós természetű, józan gondolkodású, munkás az az igénytelen németajkú népfaj, mely itt ütötte fel tanyáját. De főjellemvonása a benső, mély, hamisítatlan vallásosság, mely szavában, tettében kifejezésre jut. Nincs mit csodálkozni rajta. Közelebb van ott az ember az ő Istenéhez, — ott a Fertő Milliner Mátyás. 1«QQ—1R«Q
