Evangélikus egyházkerületi lyceum, Sopron, 1889

tnilitarismus haragját lecsillapítani, mint deákjainak tüntetési haj­lamait megfékezni sikerült. Azon heves küzdelemben, melyet az egyházkerület a bécsi kormány ellen folytatott, mely utóbbi a lehető legdrágább áron, a nemzeti nyelv árán adta meg a nyilvá­nossági jogot a magyar gymnasiumoknak, egyike volt azon bátor s kitartó harczosoknak, kiknek végre is sikerült kivívni ama jogot a nélkül, hogy a nemzeti nyelvet a lyczeumból száműzni kellett volna. Mint könyvtárnok kiváló gondot fordított arra, hogy a magyar irodalom minél gazdagabban legyen képviselve intézeti könyvgyűjteményünkben s az ezt diszitő régi magyar müvek — köztük néhány unicum — az ő buzgó fáradozásáról tesznek bizony­ságot. A tanulók iránt humánus bánásmódot tanúsítva, méltán dicse­kedhetik azzal, hogy őt tanítványai soha meg nem bántották. A vezetése alatt álló tanárok iránt pedig mindig fenntartotta a colle- gialis, a testvéri viszonyt, szóval-tettei hirdetvén a jó egyetértés, a müködösben való egység szükségességét, melynek hatalma egy tanintézet sikeres vezetésének elengedhetlen feltétele. Müllner, a tanár, az igazgató, semmiben nem különbözik Müllnertől, az embertől. Tiszteletreméltó magánjelleme a hatalom, mely szavának hatályt, tekintélyének súlyt kölcsönöz. Egyszerű, igénytelen, puritán jellem, — gyűlöli a reclamot. Visszavonultan él; a fárasztó szellemi munka után kertjébe menekül, oltva és szemezve, gyomlálgatva és nyesegetve, — symbolikus alakban folytatja a nevelés munkáját, igy állítva helyre a test és szellem közti egyensúlyt. Szellemi és testi szervezete, köz- és magánélete közt ritka összhang uralkodik. A hét évtized viharai majdnem nyom nélkül vonultak el feje felett. A munka terhe alatt meg nem görnyedt. Az egészséges testben ruganyos, ifjú lélek lakik. Zavartalan bol­dogság jutott neki osztályrészéül a családi tűzhely körül is. Egy férjét megértő, tisztelő s szerető nő, szül. Stelczer Klára úrnő, édesiti gondjait. Bizonyára jól esik neki társainak elismerése s a világ tisztelete, — de a mi boldogitja, az a gondos szeretet, mely édes otthonában várja. Nagy munkát végzett, — soká, zavartalanul élvezze méltó jutalmát! Poszvék Sándor.

Next

/
Thumbnails
Contents