Evangélikus egyházkerületi lyceum, Sopron, 1877
27 Az Y. és VI. iskolai évben, hol a néptanító iskolája legnagyobb gyermekeivel foglalkozik, a keresztény vallás- és erkölcstanban való oktatás protestáns felekezetű oktatássá lesz és Luther kis kátéja szerint történik. A káté magyarázata Wendel Henrik szerint, mely egyházkérületünk sok iskolájában kézikönyvül is használtatik, nyelvére nézve gyermekeknek nehéz s igen sok anyagot hordván össze, többször okot szolgáltathat arra, hogy meg nem értett dolgok egyszerűen emlékeltet- nek gyermekekkel. Elég tehát a Lutherféle káténak néhány lapnyi kis füzetje. Ezt használván kézikönyvül a gyermekek, a tanító pedig e kézikönyv egyes pontjait tananyagnak véve, azt a kezében levő Wendelféle magyarázatok és más vallástani könyvek szerint is tanítványainak fölfogó tehetségéhez alkalmazóban dolgozza fel. Megszakítás nélküli folytonos előadás a tárgy elvontabb természeténél fogva itt épen nem lévén helyén, a kérdezve tanító — katechetikai — mód szerint taglal és fejteget a tanitó, míg tanítványai a tárgyat teljesen értve, elsajátítják. E czélra szolgálnak egyszersmind a szorosan emlékelni való szentirási helyek és az énekversek, melyeket már a bibliai történettanításnál a III. és IV., sőt egyszer másszor a közjellemű elbeszélések mellett az I. és II. iskolai évben is, de itt, a fejlettebb növendékek számára még gyakrabban, egy-egy kátéi tételhez kapcsolva, gondosan magyaráz a tanitó. A megtanulni való szentirási helyeket pedig a tanitó majd íratja az iskolában, majd a szentirásból olvastatja el olykor a hozzá tartozó és magyarázni való bibliai szakasszal együtt. Nem ártana szentirási verses könyvecskét is összeállíttatni káté melletti használatra. — Magától érthető külömben, miszerint a káté magyarázásánál szükséges kérdezve tanitó mód a folytonos előadást nem zárja ki, már csak azon egyszerű okból sem, hogy buzdítás s szivre-akaratra hatás az egyfolyamatú előadás által inkább eszközölhető. — Ev. népiskolánk két legfelsőbb folyama azonban mást is taníthat még a káté mellett a vallástani órákban. Ugyanis nagy fontosságát tekintve, szinte nem ajánlható eléggé a kereszténység és protestáns egyházunk múltjából a kiválóbb mozzanatokat is ösmertetni népiskolánk két utolsó évében fölváltva egy-egy kátéi tétellel. Erre nézve Jézus, egyes tanítványai, későbbi időből szintén néhány egyháztörténeti alak a legnevezetesbek közül, azután protestáns felekezetűnk hitbajnokai és más kiválóbb férfiai rövid elbeszélésekben állíttatván a gyermekek elé, azok tudatára jutnának annak, mikép a vallás igazságai csak hosszú viszontagságok s nehéz küzdelmek után válhattak közkincsünkké. Ki pedig Jézus, hitünk szerzője mellett, legalább néhányat tanúit tisztelni keresztény és protestáns egyházunk legjelesbjei közül, igen hihető, hogy hozzájuk való tiszteletében a beszédük s életük által hirdetett igazságokat is tiszteletben tartandja. E czélra is ajánlom népiskoláink figyelmébe a fentebb kiemelt Weberféle „keresztény vallástanitást“. Míg azon müvecske I. és II. folyama t. i. rövid erkölcs- és vallástani elbeszéléseket hoz a leggyöngébb korú növendékek számára, addig III. folyama, mely részben felül áll már a leggyöngébbek álláspontján, itt, a népiskola legfejlettebb növendékeinél, volna igen használható egyháztörténeti életképeivel, melyek a tanitó által önhajlama s a helyi körülmények szerint bővíthetők s akár másokkal is megtoldhatók. Nem tévesztendő szem elül, hogy a vallástanításba ilyetén módon hozott változatosság, annak érdekességét is igen emelné. Pedig ha valahol, különösen népiskolánk két utolsó évében fölöttébb óhajtandó, hogy tanítóink hatásos vallástanítás által nevelnék a reájok bizzottak vallási s erkölcsi érzületét és — protestáns öntudatát. Fehér Sstncvu., képezdei tanár. III. Képezdei mozzanatok. 1. A dunántúli ág. hitv. evang. egyházkerület az 1876-ik évi Junius 20-dikán Sopronban tartott isk. nagybizottmányának jegyzőkönyve szerint (13. p.) „Beterjesztetett Király igazgatónak évi jelentése.“ Általános és részletes tudósításai az intézet virágzásáról tévén tanúságot örömmel tudomásúl vétettek. Azonkívül a jelentés 10-dik pontja alatti indítvány következtében a képezde jóltevői névszerint kiemelteitek, s a kerületi gyűlésnek későbben benyujtattak u. m. Sólymosy László, bányakerületi gyámintézet, Hoffmann Ágoston, zurányi ev. gyülekezet, Gr. Degenfeld Imre, Ra4^
