Evangélikus egyházkerületi lyceum, Sopron, 1877
Értesitvény a soproni ág. hitv. evang. kerületi tanitóképezdéröl az 1877—78-(liki iskolai évben. I. A vallástanításról az ev. népiskolában. Szabadabb létre jutásunk óta országszerte mutatkozik örvendetes mozgalom a tanügy körül. Számos népiskola nyittatott meg, szintúgy nem kevés tanítóképző intézet, s szélesebb isme- retű, alaposabb szakképzettségű tanítók kerülnek a népiskolákba a haza külömböző vidékein. Vétenénk az igazság ellen el nem ismervén, hogy e törekvés: pótolni kedvezőtlenebb múltúnk mulasztásait, főképen országos kormányunk kezdeményezésére s pártfogására vezethető vissza. Az ország költségén kiadott s a haza minden vidékeire ingyen szétküldött „néptanítók lapja“ megvitatja a legfontosabb nevelés- s oktatástani kérdéseket, tisztázza a nézeteket a módszertaniakban, ismerteti s bírálja a népiskolai irodalom termékeit s igy áldásosán hat sok irányban, ha ezen hatása nagysága mathematice nem is fejezhető ki. De nem állván az épen megemlített „néptanítók lapja“ felekezeti alapon, mi csodálni való sincs abban, hogy összes folyamaiban sem hozott a vallás- és erkölcstan tanításáról sem általában, sem módszertani tekintetben semmi adatokat és bővebb ismertetéseket. Összhangzat- ban az országos törvény czélzataival ugyanis magokra a felekezetekre bízza a népiskolai vallásoktatást. Ennek folytán természetesen a felekezetekre hárámlik szent tisztül s kötelességül, miszerint az ügy fontosságát tekintve, gondoskodjanak a vallás- és erkölcstan helyes tanításáról, ne hogy itt megállapodás s igy elmaradás mutatkozzék, holott a népiskolai oktatás többi ágaiban örvendetes haladás félreismerhetlen jelei észlelhetők. S e czélra tájékoztatóul szolgálhat tán ezen értekezés, mely a vallástanításról az ev. népiskolában közli értekezőnek nézeteit. Kétség kívül igen fontos és szükséges, hogy a gyermek elsajátítsa a szinte nélkülözhet- len alapismereteket: írást, olvasást és számvetést. Ezek hiányában az ember minden lépten-nyomon fönakad mai napság magával tehetetlen módjára. Szintúgy mondhatni, vak, ki a természet legegyszerűbb tárgyait sem ismeri; sajnálatra méltó együgyü, ki szülőföldje múltjába s jelen viszonyaiba sincs beavatva. Sőt polgárisúlt viszonyaink s fejlettebb míveltségiink mellett jelenleg már általában igen kívánatos nagyobb mértéke az ismereteknek. — De ki tagadhatná mindazáltal, hogy fölötte szegény ismeretit, sőt Írni, olvasni nem tudó ember köztiszteletre tehet szert még napjainkban is különösen egyszerű életviszonyok közt. — Ellenben nem mondható ez arról, ki bár szép ismeretekkel bírva, utón útfélen sérti a vallás- és erkölcstan első törvényeit, mint például: légy szelíd embertársadhoz; szeresd azt mint tenmagadat; tiszteld szülőidet, az elöljárókat; imádd Istent, menyei atyádat st. st. — Röviden mondva, a föntebb kiemelt alapismeretek nagyon hasznosak, fontosak és szükségesek is; de hogy az ember erkölcsös legyen gondolkodásában s hogy erkölcse vallásos érzülettel kapcsolatban az eszményiség szolgálatában álljon, minden embernek okvetlenül szükséges, mert az ember értéke lényegét képezi. Világos továbbá, hogy a vallás- és erkölcstan első törvényei épen a vallástani órákban köttetnek tüzetesen a gyermekek szivére s helyes kezelés mellett ez órák valóban nevelő hatásúak lehetvén, az erkölcsi jellem majdani képződésére kiválóan szolgálhatnak, míg a nevelés s szivre-akaratra hatás egyéb tanórákban főczél soha sem lehet. 4
