Evangélikus egyházkerületi lyceum, Sopron, 1876
2 méltatták figyelemre a gyermek egyéniségét s ezekhez képest minő nevelői eszközökhöz nyaltak; hogy e képek szerint a növendék egykor utánzandó eszményképeket alkothasson magának s megvalósítandó nevelészeti elveket állíthasson fel. A nevelés történelme képezi azon teret, melyen a leendő tanitó első paedagogiai tapasztalatait gyűjtögeti. Itt még nincs rendszer, nincs alak, — csak anyag van. A neveléstörténelmi oktatás ily céljához képest a növendékeket a hol csak lehet, a forráshoz kell előbb elvezetni, mielőtt a felett kimondanék ítéletünket, előbb olvastatnunk kell Comeníus „ Didactica magna“- ját, Rousseau „Emil“-ját, Pestalozzi „Lienhard és Gertrud“-ját, mielőtt azok bírálatába bacsátkoznánk. Így kívánja az inductio, igy van az Halberstadtban. A rendszeres neveléstan Poroszországban a második, Küsn achtban a harmadik tanévvel kezdődik, ott az oktatástannal kapcsolatban, itt a nélkül — miután azt a negyedik tanév számára tartják fennAz előbb nyert szétszórt tapasztalatokat e fokon kell összefüggésbe hozni, az anyagnak itt kell alakot adni, az ismeretes jelenségeket tudományos rendszerbe foglalni. De valamint e tanévnek megvolt a gyakorlatilag előkészítő tanéve, úgy ennek is azzá kell egyszersmind lennie a következő évre nézve, a melynek feladata a paedagogiát már alkalmazni, a tanitójelöltet a gyakorló- iskolába állítani, a nevelés- és oktatástant a nevelés és oktatás művészetévé tenni. Azért Halberstadtban a paedagogia elméletét folytonos próba-tanítások kisérik a gyakorló-iskola néhány növendéke előtt, melyeket nyomban követnek a bírálatok s a tapasztaltak megbeszélése. Küsnachtban e próbatanitások csak az utolsó (a 4 ik) tanévben jönnek elő szinte hospitálások s bírálatok kíséretében. Itt tehát elmarad a gyakorló-iskola azon önálló vezetése a tanítójelölt által, a mivel Halberstadtban az összes paedagogiai oktatást betetézik s a mivel Kehr — e seminarium igazgatója — oly ügyes, praktikus tanítókat nevel. Halberstadtban a harmad- éves növendék főteendője az oktatás; a gyakorló-iskola ellátása, neki már alkalmaznia kell tudni mindazt, mit két év alatt tapasztalt, mit a nevelés- s oktatástanból tanult, mi öntevékenysége közben itt-ott okulására szolgál. Ez okulások képezik e fokon leginkább az inductio pontját ; mert a heti konferencia elé kerül minden téves fogás minden ballépés. Itt mondják ki a paedagogiai szabályt a tapasztaltak mellett, vagy ellen. — Van Halberstadtban az inductio szolgálatába még két eljárás állítva, melyeknek felemlitését el nem mulaszthatom. A harmadéves tanítójelöltek számára minden évharmad elején egy-egy gyakorló-iskolai növendéket jelel ki az igazgató, hogy azok azt lélektanilag tanulmányozzák, a tapasztalt jellemvonásokat feljegyezgessék s azokról egy külön ülésben referáljanak. A jó tanítónak mindenekelőtt növendékét kell ismernie, arra pedig csak az igy gyakorlatilag kezelt lélektan vezetheti őt. A másik eljárás az, hogy a gyakorló- iskola vezetője közben — közben minta-előadásokat tart, az intézet növendékei előtt, kik az előadás végeztével meghatározzák a választott gondolat-menetet, az alkalmazott tanmódat s kérdéseket intéznek az előadás egyik-másik oldala felől. Összefoglalva az egészet, az említett tanítóképző-intézetekben a paedagogia oktatásánál a gyakorlatból indulnak ki, az elméleten mennek keresztül s a gyakorlathoz sietnek. Ilyen az inductiv tanmód menete. Nézzük az anyanyelv oktatását. Három feladata van a nyelvoktatásnak is: a) megismertetni a nyelvet magában véve, b) bemutatni azt, mint a gondolat kifejezőjét, mint az irodalom közegét, c) képesíteni a növendéket saját gondolatainak szó- s Írásbeli kifejezésére. A két első feladat itt is az elméleti oldalt képezi, mely kiterjed a nyelv- és mondattanra, az irály- és költészettanra s az irodalomtörténelemre ; a harmadik a gyakorlatit képviseli s felkarolja a szavalatokat és Írásbeli dolgozatokat. Vájjon van-e a nyelvoktatás e sok ágához is tapasztalati ut ? Van és pedig mindegyikhez egyaránt vezető ut: a folytonos olvas ta tás. Az olvasókönyv inductiv tanmód mellett nélkülöz- betlen eszköze a nyelvoktatásnak, az képviseli az irodalmi nyelvet, az gyűjteménye a legjobb elmék nyelvben nyilatkozó gondolatainak, az szolgáltatjpéldányokatja helyes beszédhez s íráshoz, az központja az oktatásnak, mely körül csoportosulnak a fentemlitett elmélet és gyakorlat minden részei. Azért a halberstadti, küsnachti 8 a szász seminariumok tantervében úgy találjuk, hogy az egy-egy osztály számára kijelelt 3—5 heti óra közül átlagosan 2—3 órát fordítanak olvasmányra, s
